A vallomás

A ház túlságosan nagynak bizonyult. Dzseni hiába magyarázkodott, a foglaláskor nem tűnt fel neki, hogy négy hálószobás. Azt sem vette észre, hogy három fürdőszoba van benne. Karl idegesen nevetgélt, a halántékát törölgette. Négyüknek túl nagy, de most mi legyen.

A tulajdonos, feldúsított ajkú, filigrán kis nő moldáv akcentussal, aki az udvaron várta őket a négykerék-meghajtású autójának támaszkodva, nem értette, mi a baj.

– Ha foglaláskor megfelelt az ár, akkor még jól is jártak. Azt hitték, kétszobás házat vesznek ki hétvégére, ehelyett egy négyszobást kapnak, nevetett.

Dzseni hálásan pislogott a nőre. Karl szabadkozni kezdett végül, megköszönte a tulajdonosnak, hogy megvárta őket. Késve indultak, és kétszer el is vétették az utat.

– Ez a ház az utolsó a tónak ezen az oldalán, mondta a telefonba a nő. Nem fogják eltéveszteni.

Hát pedig sikerült.

De a ház tényleg mesésen nézett ki. Teniszpálya is volt, a teraszon a jakuzzit pedig már érkezésük előtt beindította a nő. A tóhoz vezető út romantikusan kígyózott be a fák közé, amik olyan magasra nőttek, hogy a víz nem látszott tőlük.

– A kaput csukják majd be, ha elmegyek, kérte őket a nő.

– Miért, errefelé is van medve, kérdezte Karl, mire a nő nevetni kezdett.

– Beszterce megyében nincs medve, vigyorgott, de mást nem mondott.

Karl engedelmesen becsukta hát a kaput. Fölnézett az égre. Még alig szürkült. A levegő hűvös volt, a két sziklás hegycsúcs, ami ráborult a fákon túli horizontra, mattszürkén tartotta magát a nyugati oldalon lecsúszó nappal szemben. A csipkézett ormon kastély sziluettjének vakfoltjait satírozta árnyéksötétre a kora estébe rohanó felhőfátyol. Ahol a tó gátját lehetett sejteni, messze fölötte lüktető esőpászmákat ígérő szürkeséggé sűrűsödött a levegő.

Karlnak sajgott a feje, a halántékát masszírozta, amikor meghallotta a kisebbik fiú kiáltását. A ház mögötti kabinban karcsú kenuk sorakoztak.

– Ezt vajon használhatjuk, kérdezték a fiúk izgatottan.

– Persze, naná, mondta nekik erőltetett örömmel Karl. Benne van az árban.

Megegyeztek, hogy levihetik a stéghez a hajókat, de evezésre csak másnap kerülhet sor.

Karl kiengedte a fiúkat, akik szinte futólépésben tűntek el az erdei úton. Még sokáig hallotta a hangjukat, visszhangzott tőlük az erdő.

– Fura, hogy tudom, hogy van itt egy hatalmas tó, de innen semmit sem látok belőle, mondta Dzseni. Pedig itt van a szemem előtt, és mégsem látom.

Karl dünnyögött valamit, és folytatta a pakolászást, amit a felesége már elkezdett.

– Dzseni, mondani szeretnék valamit, emelkedett föl végül a halomban álló üdítők, sörök és különböző csipszeszacskók halma közül.

De Dzseni már nem volt sehol. Karl kinézett az ablakon, látta a feleségét, ahogy kezével kóstolgatja a víz hőfokát a jakuzziban. Karl utánalépett a fedett teraszra, ahol a jakuzzi dudorászott.

– Hé, Dzseni, mondta.

A felesége végre felé fordult.

– Mi az, kérdezte Karltól.

A férfi a nőt nézte, mintha ő is a víz hőmérsékletét mérlegelné, de még mielőtt megszólalhatott volna, meglátta a fiúkat közeledni az erdei úton.

– Hol voltatok, kiáltotta feléjük Dzseni, de a fiúk még túl messze voltak. A nő hangját elnyelték a fák.

Karl idegesen nézett körül, végül felkapta az utolsó táskát, ami még kint volt, és beviharzott vele a házba. Hallotta, hogy a fiúk közben megérkeztek a házhoz, és egymás szavába vágva számolnak be az anyjuknak a tóról, és hogy kipróbálták a kenukat. Pár perccel később berontottak a házba, földobogtak a szobákba, és csakhamar fürdőnadrágban jöttek elő.

– Miénk a jakuzzi, kiabálták.

Karl berakta az utolsó sörösrekeszt is a hűtőbe, és csak azután ment ki a fiúkhoz. Amint meglátták, spriccolni kezdtek felé, gyorsan átázott a pulóvere. A jakuzzi belső falán ledcsík futott, egy beépített gombbal változtatni lehetett a színét. A fiúk végigpróbálták a teljes színskálát, a kéknél tartottak.

– Anyátok hol van, kérdezte a gyerekeit.

– Fölment, hangzott a válasz.

Karl nem emlékezett, hogy látta fölmenni a feleségét, de mivel száraz ruhára volt szüksége, fölcaplatott az emeletre.

Dzseni a széles ágyon hevert hason. Meztelen bőre sápadtan világította meg a szobát, mintha asztráltest lebegett volna az ágy fölött. Karl becsukta az ajtót, és az ágy mellé lépett.

– Ne, most hagyjál, dünnyögte a nő.

Karl keze megállt a levegőben. A falon, úgy látta, eltorzult árnyéka lélegzetvételnyivel később merevedett mozdulatlanná.

– Csak egy pulcsiért jöttem, mondta száraz torokkal, és a saját árnyékát bámulta a falon, mintha nem ismerne rá. Azt hiszem, lenézek a tóra.

De a felesége nem válaszolt semmit. Karl lecserélte a fölsőjét, miközben le sem vette a felesége csupasz testéről a szemét. A tompora több árnyalattal fehérebb volt, mint a teste többi része. A görög nyaralás nyoma. Dzseni egy ideje nem borotválta a szemérmét, és ahogy most lustán megfordult, a dús szőrcsomó sötétlett, mintha a falról Karl összes árnyéka oda összpontosult és egy mély lyukat nyitott volna a nő ágyékán. A nő zöld szeme átszúrta a félhomályt, ahogy a férjére pillantott.

Karl kivette a tetőcsomagtartóból a pergetőbotot, az acél előkére két darabból álló műhalat akasztott. Pár perc alatt ért le a tóhoz. A kenukat lágyan csapkodták a hullámok. Tíz-tizenöt dobás után volt először kapása, és közben besötétedett. Érezte az érzékeny bot nyelén, ahogy a ragadozó ráüt a csalira. Méreten aluli süllő volt, amit először sügérnek hitt a sötét miatt. A hal tüskés uszonya megszúrta, égett a keze, mintha a hal teste forró lett volna. Visszadobta a süllőt, a kezén érezte a vér szagát.

Amikor már olyannyira sötét volt, hogy a saját kezét is alig látta, abbahagyta a pergetést. Előkotorta a telefonját, kikereste a Maria nevet, és rövid gondolkodás után megnyomta a hívó gombot. A hívott fél azonnal fölvette.

– Ne haragudj, hamarabb nem tudtalak, mondta szabadkozva Karl.

Leült a stégre, hallgatta, hogy a nő miket mond neki a telefonba.

– Ígérem, még ma elmondom neki, szólt végül.

Ezt többször elismételte, míg végül megszakította a hívást.

A stégen hallgatta a hullámok lüktetését, ahogy a hajók oldalát harapják. Összerázkódott, fázott a dereka. A tarkójához kapott, a nyakán enyhe szúrást érzett. Undorodva hajított el egy apró, szőrös állatot magáról. Ijedtében felkiáltott, majd nevetett, hogy ennyire rá tudott ijeszteni egy denevér.

A jakuzzi üres volt. A kék fényű víz, ahogy a gyerekek hagyták, egykedvűen bugyborékolt. Vérszagot érzett. Ránézett a kezére, az ujjai között alvadt vér kérgét látta, ott, ahol az uszony megszúrta. Hirtelen megkívánta a forró vizet. Levetkőzött, beült a jakuzziba. Behunyta a szemét, alámerült. Nyitott szemmel nézte a víz alatt, ahogy a led játszik a teste árnyékával.

Mikor újra felbukkant, meglátta Mariát a teraszon.

Azonnal ki akart szállni, de Maria nem hagyta.

– Felébresztem, ha nem hallgatsz végig, mondta fenyegetően.

Karl visszacsúszott a vízbe. Nézte, ahogy Maria megszabadul a ruháitól és beül mellé a jakuzziba.

– Úristen, minek jöttél ide, kérdezte a nőtől fojtott hangon.

Maria mosolyogni próbált, de Karl látta, hogy rettentően ideges.

– Azt mondtad, ma elmondod neki, felelte.

A nő nem suttogott, rendesen, fennhangon beszélt.

– Halkan, szólt rá a férfi, amitől villant a nő szeme, mintha csak a jakuzzi színskálája váltott volna át.

– Most kiszállok, és hozok egy törölközőt, mondta a férfi. Hangja meglepően határozott volt, és már ő sem suttogott. Megtörölközöl, felöltözöl és hazamész.

Maria nem válaszolt semmit. Nézte, ahogy a férfi kiemelkedik a vízből, átlépi a jakuzzi peremét és bemegy a házba.

Karl a földszinti fürdőből kerített egy törölközőt, és éppen kifelé tartott, amikor meghallotta a kisebbik fia sírását. Őt szólította. Karl mozdulatlanná dermedve hallgatózott, hátha elszáll a rossz álom. Az árnyéka ugyanolyan mozdulatlanul állt mellette. Nézte saját, a terasz fényeitől megnyúlt, torz fejét, csontos vállát és a törölközőt tartó kezét. A fiú újra őt szólította. Fölment az emeletre. Az árnyéka a falon suhanva követte, a lépcsőforduló plafonjáig nőtt. Betakarta a fiát, a homlokát simogatta. Várt, míg a fiú lélegzése egyenletessé válik.

Nyitva találta a saját hálójuk ajtaját. Bent a felesége betakarva aludt. Az asztráltest már nem lebegett fölötte, a paplan maga alá fojtotta. Karl az ágy mellé lépett. Óvatosan kitakarta a nőt. Még mindig mezítelen volt. Lehajolt, és megcsókolta.

Maria még mindig a jakuzziban ült. Zöld színűre festett felsőteste, melle körül habzott a víz. Karl szó nélkül beült a jakuzziba, árnyéka egy pillanatra eltakarta a terasz plafonjáról föléjük hajoló fényt. Maria mosolygott. Karl odahajolt hozzá, megcsókolta. A nő remegve húzódott közelebb hozzá. Lábával a víz alatt átfonta a férfi derekát. Karl a nő nyakát kereste. Maria felnyögött, ahogy a férfi erős ajkaival szívni kezdte a bőrét. Karl a karjaival átfogta a nőt, és amikor beleharapott a nyakon lüktető artériába, megszorította, mint egy harapófogót. Maria pár másodperccel később kezdett el vergődni. Karl soha nem érzett még ekkora erőt magában. Semmit nem változtatott a pozícióján. Később azt is megengedhette magának, hogy egyik karjával elengedje a szabadulni akaró nőt, és a led gombját megnyomva vörös színre váltson. De fölösleges óvatoskodás volt. Egyetlen csepp vér sem jutott a jakuzzi vizébe.

Fél óra alatt lent volt a holttesttel a tónál. Az egyik kenuba tette a halott nőt és egy rozsdás horgonyt nehezéknek, ő a másikba ült. Fél kézzel evezett, a másikkal tartotta a hullát szállító kenut. A víz fölött köröző meleg levegő megemelte a hajóról a vér szagát. Karl megszagolta a kezét. A mélyből cuppanó hangok kíséretében iszapszag tört fel, és metángáz csípős leheletét terítette szét a vízfelszínre a lenti világ.

Éjfél múlt, mire visszaért a házhoz.

Másnap reggel kávé illatára ébredt. A felesége állt mellette, kezében bögre.

Karl lassan fölült, elvette a kávét.

– Mit akartál mondani tegnap, kérdezte unottan a nő.

Karl ránézett.

– Azt, hogy mennyire szeretlek, mondta tisztán.

Dzseni kurtán nevetett.

– Ezt te sem hiszed, mondta megvetően. Azt hiszed, nem tudok a kis ringyódról.

Karl felállt, átölelte a nőt. Dzseni teste először megfeszült, aztán meglepően engedelmesen simult férjéhez. Karl érezte a könnyű hálóingen át a nő még mindig feszes mellét, erős combját.

A gyerekek dobogtak le a lépcsőn. A jakuzzi felé rohantak. Hangosak voltak és vidámak. A tökéletes család legfontosabb kellékei.

Karl érezte, hogy az ablakon át beverő nap égeti a tarkóját. Mintha csak táncolnának, beljebb lépett a feleségével együtt.

– Már vége, mondta Karl. Esküszöm, hogy vége.

‍