Árkossy István: Szent György
No items found.

Benő Attila versei

XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 14. (796.) SZÁM – JÚLIUS 25.
Árkossy István: Szent György

Árkossy István: Szent György


(Megérkezés)



Megérkeztem.

Megtisztítom magam

mindattól, ami rám tapadt,

bogáncsoktól, tövisektől.


Ami volt, belőlem kiszakad.

Levetem találgatásaim.

Kinéznék magamból.

Túl a tekintetek botlásain.


Régvolt képek, foltos vázlatok.

Félretolom a múltam.

Elfüggönyzök minden távlatot.


A szélben a gondolat lebben.


Vagyok a nincstelenben.


Kisimulnak, olvashatóvá lesznek

összegyűrt, elvetett tények.


Elhagyom várakozásaim,

mint fölösleges kelléket.


Magamban félúton elakadtan

vagyok a vagyontalanságban,

látomást levedve, ágról szakadtan.


Lassítom a tüneményeket,

a fűszálak száradását,

a kósza szél áramlását.

Érintések már nem fénylenek.

Nő a súlya az árnyaknak.

Ázott könyvek száradnak.


Vagyok

az útvesztő időben.

El-eltűnve,

mindig visszatérőben.



(Szél-futamok)

A lombok között

indulni készülnek az árnyak.

A lég könnyed sóhaja.


*

Élő-holt porszemeket

görget a szél.

Morzsolódnak az égitestek.


*

Csak a szél, a szél maradandó.

Kopnak, fogynak, kavicsok, kövek.

Volt-nincs tünemények.


*

Távoli légáramlatok érintése.

Alvó fűszálak felrebbennek.

Koraérett sápadtság.


*

Vissza-visszatérő ritmus üteme.

Szól a szél, engednek a csontok.

Régvolt lelkeket lapoz az idő.



(Hamurétegek)


Kialudt tüzek,

régvolt lángok foltjai,

hamurétegei alatt,

a csalódások hamvai alatt

érdes kőzetek között

megkövült árnyak közt ébren,

a tömény szürkeség

mélyrétegében

még mindig izzik, lélegzik

ki nem olthatón

el nem fojthatón

egy darab parázs,

ismétlődő

szellemnyi villanás.


(Hiteltelenség)


Önmagamból

kilakoltattan


tengek-lengek

mint hajléktalan,


sáros, mázos

korba ragadtan.


(karantén)


A polgár vesztegzárban vár.

Szabadon, összevissza jár

a bekötött szájú halál.



(irány)

Fekete vasrácsos kapu

már félig nyitva.

Benned a mozdulatlanság,

a lépés titka.



(változás)


Betontörmelék közt

új fűszállak lendülnek frissen.

Ha minden változik,

miért nem változik semmi sem?



(mozi)

Lepereg a színes filmözön.

Marad a fehérvászon-közöny.



(új helyzet)


Szivárvány-karó

a föld testébe szúrva.

Váratlan való.



(Kódex)

Iniciálé

mosolya. Majd egyhangú

jeleink sora.


(pirkadat)

Éjsötét posztó.

Csak tünemény. Mint olló,

megvillan a fény.



(Folyékony tükör)


Sötét vizeken

utcai lámpák fénye:

sok elszórt érme.


(előszoba)


Üres a fogas.

Hosszú kabátod súlya

énrám akasztva.




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb