Hellmut Seiler versei

 Haller József: Női fej

‍

A fal morajlása

(Das Rauschen der Mauer)

‍

Édesanyám szeretetére emlékezve

‍

Kissé izgatott voltam, kezemet anyám

fogta, amikor váratlanul – sok órányi,

fárasztó vonatozás után – a tengernél voltunk, a tengernél!

‍

Nem is láttam a tengert, úgy megrendültem

a magasan tornyosuló fal láttán, amely ráadásul morajlott is.

Próbálkozásom során, hogy a hullámverést túlharsogjam,

kérdésem,

‍

„Hol a tenger?”, szinte elsüllyedt. És szilárdan elhatároztam,

hogy valamikor ezen a falon, amely velem szembe hömpölygött, és

szinte agyonnyomott, átmászok.

‍

Dekoráció, rejtett szándékú

(Deko, hintersinnig)

„Mit is akar ez a vakítón villogó lámpafüzér

a teraszán ábrázolni – szamarat,

tevét, vagy talán rozmárt?”,

kérdezem a szomszédot advent első vasárnapján;

és: „Szépnek tartja?”

‍

„Nézze”, válaszolja, „a karácsony

nekem semmit sem jelent;

de ilyentájt gyakran vagyunk távol,

és meglehet, a dekoráció

elijeszti a betörőket”.

Szemüveg

(Augengläser)

Évekig, mit is mondok: évtizedekig viseltem,

mert előírták, a szemüveget,

hogy szemlátomást jobban felismerjem:

a betűket az iskolatáblán, az orgonabokrokat odakint,

a felhőszörnyetegek körvonalait, a jóságos mosolyt,

a játszadozó lányok lágy körvonalait,

a viruló ajkak finom barázdáit,

és nem utolsósorban, telt holdjaikat, ha hintáznak –

szinte elmosódtak a szemem előtt,

és egyszerre valamennyit rendesen láttam.

‍

Nemrég közölte velem az optikus,

egyáltalán nem lenne szükségem szemüvegre, tisztábban látnék nélküle.

Most komolyan el kell tűnődnöm rajta: mit is

láttam én egész idő alatt valójában?

‍

Az első szónál

(Beim ersten Wort)

Az első szónál, amely nem jut eszébe,

véget vet mindennek; senki sem hallotta meg,

vagy nem vette komolyan az idős zenetanár

többértelmű üzenetét. Elvégre

a hegedűórái keresettek voltak, és

feleségével együtt virágokat nevelt a kertben,

különösen „szegecskéi”, a fehér barátszegfűk

szereztek gyermekes örömöt a vevőnek.

‍

Egy délelőtt hátul a kocsiszínben lógott a kötélen.

‍

Mintha három nap alatt összezsugorodott volna,

úgy állt mellette az özvegy hitetlenkedve

a gyászbeszéd alatt. Hozzáhajoltam,

és hallottam, amint többször elakadva mondja: „A szó…

amely… nem jutott eszébe…, egy világoskék,

csillag… formájú… virág… volt”.

‍

A méhraj

(Der Schwarm)

‍

Gabinak, apja emlékezetére

‍

A nagy kiterjedésű, Házsongárdnak nevezett temetőben,

bár népes a gyászmenet, a kősorok között eltéved.

Miközben a lelkész a záróbeszédbe kezd, zümmögéstől vibrál

a levegő, melybe most mindannyian néznek, és egy méhraj száll

le dongva; amikor mindenki hallgat, megváltoztatja színét, formáját, aztán szinte mozdulatlanul

megáll pár pillanatra a koporsó felett; megfordul, más alakot ölt,

mélyhangú menet a nyitott sír felett – és fellendül, mintegy meghajolva, a megnyílt égbe,

hogy szokása szerint a méhészét kövesse.

‍

A táncos az arany golyón

(Der Tänzer auf der goldenen Kugel)

A salzburgi Dóm téren

‍

A hercegérseki palota tornyokkal tűzdelt színfala előtt

a szikár férfi szilárdan veti meg lábát az arany golyó

sima domborulatán, anélkül, hogy meginogna, mintha észre sem

venné, hogy ez

vele együtt forog, miközben maga a golyó is nehezen tartja magát

egy óriásgolyón, amely a világűrben száguld, és egy tengely körül

forog, amelyről

a táncosnak fogalma sincs.

Eközben megbabonázva bámul az imbolygó szappanbuborékra,

melyen egy körömnagyságú érsek ujjongva

ropja a tarantellát.

‍

BENŐ ESZTER fordításai

‍

Hellmut Seiler Németországban élő költő, műfordító. A Brassó megyei Kőhalmon született 1953-ban. Germanisztikai és anglisztikai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd Marosvásárhelyen tanított. 1988-ban telepedett ki Németországba. Irodalmi munkásságát több díjjal is kitüntették, pl. a Würth-díjjal (2000) és az Irseer Pegasus díjjal (2003). A Német Írószövetség és a Nemzetközi PEN tagja, 2014-től az Exil-PEN főtitkára.

‍