.svg)
A Trafó Galéria alagsori terében csodálkoztam rá Anna Daučíková alkotásaira. Az egycsatornás videóművekből, fotográfiákból és videóperformanszokból álló kiállítás „feminista kritikával és a társadalmi nem politikájával kapcsolatos témákat jár körül” – olvashatjuk róla.
A szlovák születésű Anna Daučíková neve idehaza sem ismeretlen. A Ludwig Múzeum honlapjára kattintva Családi album 1–4. (1998/2017) című fekete-fehér fotósorozatát, Cím nélkül (1) (1988) Cím nélkül (2) (1988/2017), Cím nélkül (3) (2017) önarcképeit láthatjuk. Ezekből a fotókból és a hozzájuk tartozó szövegekből vajmi kevés fog kiderülni róla és művészetéről. Nem úgy abból a mostani kiállítás bejárata mellett elvehető lapból, amely mind az életpályáját, mind pedig A tekintet nyelvtana címen bemutatott műveket foglalja össze remekül.
Anna Daučíková a szlovák és cseh fenimista és queer művészet jelentős alkotója. A Pozsonyi Képzőművészeti Akadémián tanult, de előbb a cseh színházi és irodalmi életet meghatározó, Miloš Horanský vezette Bilé Divadlo (Fehér Színház) underground színháznál dolgozott. Ez az improvizációra és testfókuszperformanszra összpontosító színház Daučíková munkásságán is nyomot hagyott. Miképp a Václav Cigler nemzetközileg is elismert üvegművésznél tanultak is, ahol az anyagokkal és technikákkal való megismerkedés a képzés modernista szemléletével párosult. A testtel, üveggel való foglalkozás Daučíková alkotói praxisának meghatározó elemei lettek.
Az 1980-as évek elején az alkotó Moszkvába költözött, tíz évig élt ott. Üveggel, strukturált numerikus festészettel foglalkozott, konceptuális fotókat, kollázsokat készített. A moszkvai évek nagy hatást gyakoroltak munkásságára, előrevetítették leendő témáit, „a művészet társadalmilag elkötelezett, konceptuális megközelítését, amely személyes, valamint állampolgári és politikai konfliktusokra is reflektál” – tájékoztat a lap. Anna Daučíková 1991-ben tért vissza Pozsonyba. Több női fókuszú nonprofit szervezet és az első szlovák feminista folyóirat, az Aspekt társalapítója is volt.
A festészet, fotográfia, kollázs, film, szobrászat és installáció mezsgyéin mozgó alkotót a test – mint alany és médium – érdekli. A tekintet nyelvtana a ’90-es években készült munkáiba enged betekintést, abba az évtizedbe, amely Daučíková magánéletében és pályáján is formatívnak bizonyult. A kiállított művekben kivétel nélkül megjelenik a test mint a közvetítés eszköze, amelyen keresztül Daučíková az identitás performatív természetét kutatja. Hol teljes alakban, hol csak a kezekben, a lábakban vagy egy ajak formájában, de mindenképp a testen keresztül. Az After the Turn (2019) színes fotósorozatán egy sárga asztal lapját látjuk különböző szögekből, rajta testek részleteit ábrázoló fotók hevernek, kezek „járnak” ide-oda. Az átkulcsolt karok, behajlított könyök alá fektetett tenyér vagy támaszkodó kéz egy Jiří Thýn cseh képzőművésszel készített vizuális kommentár Daučíková The Turn in the Bathtub (1996) című kollázssorozatához, amely a testtel való „játékra” hívja fel figyelmünket. A Lábaim I. és II. (1993–1994) fotósorozatán a címadó lábak helyeződnek előtérbe, a kezek csupán eszközként szolgálnak a lábak mozgatására. A Kissing Hour 1997-ben készült videójában pedig Anna Daučíková az ajkait használja fel intim performanszához. Az erotikától sem mentes mű, ha nem is „veri ki a biztosítékot”, némelyekből megrökönyödést válthat ki. Nem fogunk viszont megbotránkozni az Aquabelle (1995) című videóján, amely a mindannyiunk életében nélkülözhetetlen érintkezésről vall.
A tekintet nyelvtana különleges visszatekintés Daučiková feminista és queer kifejezésmódjának különböző eszközökkel való megnyilvánulásaira. Ezek némelyike mára formailag megszokottnak érződik, míg a tartalom nagyon is aktuális. A társadalmi nem és az LMBTQ-kérdésekről folyó diskurzus talán Daučíková kendőzetlen, őszinte munkáinak is köszönhetően része napjainknak.
Anna Daučíková: A tekintet nyelvtana, Trafó Galéria, Budapest, 2025
