.svg)
Mostanában számos, női alkotókat bemutató kiállítás látható. A Mai Manó Ház Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlata ugyan bezárt, ám januártól látható egy másik a Lumiere Hallban. Közösen állít ki Ács Kinga-Noémi és Kicsiny Martha a Molnár Ani Galéria am projects elnevezésű terében. Áprilisig látogatható a Kiscelli Múzeum Ország Lili-kiállítása. Az egyik legátfogóbb pedig a Ludwigban megtekinthető Női kvóta. Az acb Galéria Rendez/etlen címmel mutatja be háromgenerációnyi közép-európai női művész alkotásait az 1960-as évek végétől napjainkig.
A Rendez/etlen szereplői: Győri Andrea Éva, Kuchta Klára, Koleszár Stella, Gecser Lujza, Antalka Zsófia, Kiss Fruzsina, Megan Dominescu, Tarr Hajnalka, Agnes Denes, Ember Sári, Keresztes Zsófia, Selma Selman, Ujj Zsuzsi, Ladik Katalin, Eperjesi Ágnes, Vida Judit, Szilvitzky Margit és Süveges Rita. Ennyi név után azt gondolhatnánk, hogy az alkotások csak szűkösen férnek el a galéria modern, letisztult tereiben. Mivel azonban egy művésztől egy, maximum két mű látható, az installálással nem lehetett gond. A kérdés inkább az, hogy miért pont ők?
A 2003-as alapítású acb Galéria „az elmúlt két évtized során a magyar és kelet-európai művészeti piac meghatározó szereplőjévé fejlődött” – olvashatjuk róluk. Eleinte hazai és nemzetközi, feltörekvő és középgenerációs neokonceptuális alkotókat mutattak be. Érdeklődési körük azóta bővült, a ’60-as és ’70-es évek magyar képzőművészetében fontos szerepet játszó neoavantgárd alkotóival, valamint a legfiatalabb generáció tagjaival foglalkoznak.
A Rendez/etlen kiállítói között több ismerős névre bukkantam. Ember Sári, Süveges Rita, Keresztes Zsófia, Ladik Katalin munkásságával már volt szerencsém találkozni. Nem úgy a többiekével, akik közül jó páran „elbűvöltek”. Szeretem a csoportos kiállításokat, mert sokszínűek. Ha a kiállítótérbeli munkák nem is mozognak azonos szinten, mindegyikük valami többletet kap azáltal, hogy más művekkel együtt, egy koncepcióban szerepel. A tárlat két fő tematikus pillére – Rend és Rendetlenség – köré csoportosítható alkotások változatos mediális és vizuális válaszokat adnak a maguk „nyelvén” a női lét, a társadalmi keretek és az elvárt női szerepek kérdéseire.
A rend és harmónia érzetét keltő alkotások esetében is persze gyakran felsejlik a háttérben meghúzódó feszültség. Ilyen például a Rossz apa (2025), egy üveggyöngyfonatokból készült installáció. Antalka Zsófia vörös és fekete gyöngysorból álló műve fonott hajra emlékeztet. Ügyesen összefűzött, hosszan leomló „hajzuhatagra”, mely összecsomózott „szerkezetével”, csábító vörösével, egymásba gabalyodó soraival talán a női lélek bonyolultságára utal. Koleszár Stella Bozóttűz I. (2021) című papírkollázsának egy női lábból sarjadt növényi szárai is annyira egymásba bogzódtak, hogy bozótvágó késre lenne szükségünk szétválasztásukhoz, ha nem esnének szét maguktól. A lángnyelvként szétterjedő növényzet szabadon lobog, tör ki. Talán a társadalmi korlátozásra, elnyomásra hívja fel figyelmünket. Kuchta Klára ’70-es és ’80-as években készült fotói szépségről, nemi identitásról és viselkedési elvárásokról vallanak. Rétegekkel, textúrákkal „játszik” Kiss Fruzsina. Untitled (2024) című festményeinek egymásba futó foltjai ügyesen takargatják egymást. Szilvitzky Margit Kibontakozás (1969) című műve az alkotó korai, organikus formákat alkalmazó korszakából való. Zsákvászonból, kenderkötélből összeállított kollázsán a szizálszálak az érzéki női testre tesznek utalásokat.
A másik pólust, a rendetlenséget hivatottak képviselni a hagyományos médiumokon túllépő, a társadalmi keretek lebontását célzó, kísérletező és provokáló művek. Ilyenek Ladik Katalin és Ujj Zsuzsi (fotó)performanszai vagy Eperjesi Ágnes fotó- és kemogramjai.
Ahány kiállító, annyiféle gondolatiság, technika. Ami a válogatást indokolja és összetartja, az elvileg a női lét és annak többrétegű aspektusa. De talán még inkább a női alkotók saját énjükre fókuszáló, óhatatlanul női nézőpontja.
Rendez/etlen, acb Galéria, Budapest, 2025.
