SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis

Ioana Olăhuț: Katalán csemege IV, 2016

Deus ex machina magica VIII. Épiszódioi (ἐπεισόδιοι), események

1. A létezési Örv és Örvény – Saturnus-Krónosz, az Idő-Idom, a Kor-Korona mint Circe-i circulus vitiosus (l. lat. vita, ae, élet), mint végtelen Kör és Kór – kisugárzásának rezgés-sávjait a húrelmélet törvényeit gyakorlatba ültető s az eképp méltán Muzikális Múzsák – e Mimetikus Memória-Membránok – közvetítik felénk a kód-fejtő Kepler által lekottázott, kikotkodácsolt, elcsiripelt és képletekbe zárt, Szeráfikus Szférák zsongása és Szent Zenéje1 gyanánt.

2. A Commoedia Cosmica, az Opus Opticus e hangulatfestő háttér-zöreje a Kármán-féle örvénysorokban2 zengő s a Kháriszok karizmatikus Szeretet-energiáit (lat. caritas, atis) szertesugárzó, szellemi föltöltöttségű hangszer, a Szél-hárfa3 transzcendens dallam-hullámaiban visszhangzik, hisz a Szellem, a Spiritus Spirálja végtére is a Jó-Szerencse Szele által kering az önnön teo-teatrális Szerepeiben a kozmo-dramaturgiai Teremben, a Teremtett Természet asztrális Teátrumában.

3. Az Űr-Úr brechti songokban elidegenítődő, ám bennünket bennről védő (l. Védák), polarizált Pólya-Bólyája ez az angyali hang-pajzs, ez a Fonéma-Fonadék, ez az Öv, ami az Övé s ami az Övéit benső ragyogású, görbetükör-függönyként takarja.
4. Az egzisztenciális Hatóerő4 hatalmi Határa és bűvös burka, a lét-Húrok által kisugárzott Hír-Háló Hurka ez az áttörhetetlen episztemológiai tojáshéj, amely a formai-morfikus tartályban tárgyiasult és tárolt, artisztikus Tartalom Bőségét – vagyis a Bölcsességet – őrzi a nyilvánvalóan bő bőrünk börtönében: az az orfeuszi Gyöngy, ama óvó Gönc-Gömb, Gombolyag-jelmez, búgó Gubó és kozmo-teatrális űrruha ez, amibe a hét naprendszerrel rendelkező Göncölszekér (8 – 124 fényév) csillagenergiái göngyölnek be bennünket ab ovo.
5. Pedig a Számok számoszi atyja, az isteni Pithagórász által is megtapasztalt és a számos test-jelmez Ceres-i cseréjével járó újjászületési, test- és lélekvándorlási metamorfózis – a hellén pálingenézia (παλινγενεσία), metenszomatoszisz (μετενσωματοσις), metem­pszikhoszisz (μετεμψύχωσις) avagy a hindu Számszárá5 – Mőbius-szalagján futunk a Futurum perfectumban, a Befejezett, Betetőzött Jövőben, ott, ahol a Virtualitás, a Lehetőségbeniség, a Leendően-Lett és Lenni Levés áttekercselődik a Multiverzális Múltba, és fordítva, a Fortitudo, az Erő istennőjének, a forró lelkű Fortunának s az Ő visszafele olvasva is nem véletlenül ugyanazt a jelentést visszhangzó, Kerek Kerekének hála.
6. A szubtilis asztrofizika és az interdimenzionális exobiológia mitológiailag előrejelzett Teátrumába, a Mű Múzsai Mű-Helyébe lépünk-hatolunk most tehát be, oda, ahol a Szerzőt átszervező s az Orfeusz által Érosz Pántokrátornak (a mindent átható Erőnek) nevezett, rezgés-moduláló Szerelem-Pánt és -Páncél, vagyis a Szent Tamás-i cselekvő ok, a lét-elágaztató Causa Agens6 plazmatikusan izzik. A létezésfönntartó Trón közelében, az Éter jákobi létráján (vö. fr. l’être, lét) megközelíthető, létvezérlő Toronyban vagyunk, az Agitatív Agapé-Agy bozon-Bozótjában, Ars és Mars Gradivus graviton- és mezon-Mezején és Mezében. Itt szerelik össze az Anya-Anyag lenti, atlantiszi rejtettségű Lantjának és Hár-Fájának az onto-informatikai Hír-Húrjait pengető Múzsák a Drámai Mív és Ív ama szaturnuszi Szatellitjét (vö. rom. sat, falu), amely a Szerzőnek s az általa megalkotott-szerzett Szereplőnek ideiglenes szellemi föl- és le-Szállás-helyet nyújt.
7. Szöveg-Szövet-Színpadunk látványterében a Drámai Műnem mint Machina Magica fordítottan deltoid, piramidális és prizmatikus Mű-holdjának a landolása egyfelől függőleges, másfelől meg vízszintes metszetben – kettős szimmetriában – látható. Az ontológiai leszállópálya fölött keringő Drámai Mű űr-kompjának az Utasai pedig a következőek:

Múzsák

Szerző

Szereplő

8. A transzcendenciát az immma­nen­ciával összekötő Hit-Híd az ontológiai teo-teatralitás epifánikus és egyben katabázikus jelenségének a visszaszerzett megtapasztalásakor jön létre: e fokozatos le- és megszállás emlékképeinek a fölelevenítésekor.
9. A Hit mint ismét megtalált-föllelt, Ismétlődő Ismeret, mint a Fel-ejtésből fölemelkedett Emlékezés a már elment, elveszített, felkerült, feleződött, de a tér-időben mégis még mindig visszatéríthető Memória Membránjairól menti le mentálisan e dokumentáris értékű fényképeket.
10. S minthogy vízszintes Hidat képez a tartaroszi jellegű s ezenmód a rossz (vö. rom. ros, lerágott) minősítésű Tartam-áram függőleges, föntről lefele zuhanó-zuhogó s egyirányú, hérákleitoszi folyama fölött, a Tér-Idő fölött függő, de az emennek menetirányára merőleges Hit a létezés valamennyi dimenzionális rétegét megtekintheti, sőt, bele is hatolhat, fejest avagy – rosszabb esetben – akár hasast is ugorhat e veszélyesen szeszélyes és szemkápráztató hullám-hosszakba, minthogy a Tér sem más, mint megszilárdult Idő, és viszont, a Tér Korrá korhad, azaz önnön párjává, Idővé párolog el, oldódik, szelídül és idomul.
11. Esetünkben a Múzsák szállják meg és öltik föl a Szerzők külső kép-jelmezét, emezek pedig az őáltaluk képzett s az őbelőlük kisarjadzó Szereplők kép-álarcait magukra képesek venni para-ontológiai rejtőköntösként. Az isten-színészi behelyettesítődés, a substitutio (l. Plautus, Amphytruo) egymásból adódó láncszemeit szemléljük ezennel egyenes adásban.
12. A Historia Histrionica, az egyetemes színháztörténet valójában Re-ligio, azaz újraösszekötődés, folyamatosan megújított kapcsolatteremtés, Szövetség és Szerződés a Szerző-Rendező és a Szereplő-Színész között, mely Szerződést a multiverzum transzcendens entitásai honorálják is, mivel az ontológiai és esztétikai teo-teatralitás hermeneutikai kulcsát kiváltképpen a deus ex machina képezi. Hisz nincs Színház se Deus, se Machina nélkül.
13. Az elohimi fogantatású és immár Élő Elő-Adásban a vándormadár-Múzsák a Szerző-Rendezőbe, a Szereplő-Színészbe, sőt, emezekből végtére is a Nézőbe költöznek át átszellemült Költőkké tevén mindannyiukat e pszicho-esztétikai, magnetizálódó lélekvándorlás folytán.
14. A Machina Magica, a szervesülő Drámai Mű – a Látványjáték, a Spectaculum (szószerint: a Szemlécske, a Szemléletecske), az Élő Előadás, e paradicsomi ábrándú s paradigmatikusan ábrázolódó-képiesülő Para-Parádé földre szálló, Ra-i~Re-i Retro-Rakétájának a válogatott legénysége pedig így helyezkedik el a Pilóta, a Másodpilóta, a Légikisegítők, valamint a légikeresztelő élményjátékában statisztáló Repülőutasok Rakományának a sorrendjében:

Szerző-Rendező

Szereplő

Színész

Néző

15. Ők a Zűrös Űr árkánumokkal és Titáni Titkokkal telített, teleportatív Sárkány-Bárkájának azon különböző mágikus magasságú Rezgései, akik együttesen, vagyis egy húron pendülnek.

Therapia theatralis IX. Episzódioi: események. Tetőpont

(gör. ἀκμή, ákmé; lat. climax, acis)

1. A zakariási Repülő Könyvtekercs és Földreszállt Véka,7 az Opera Operta és az Opera Aperta – vagyis a szakrálisan zárt Drámai Mű s ennek nyitott, szervesített metamorfózisa, az Élő Elő-Adás – Múzsák s Genius-ok által vezetett szellem-génsebészeti Operációs termében a Szerző-Rendező, a Színész-Szereplő, valamint a művi, másodlagos s másolt létezés Kép- és Ábránd-Játékában – a Ludus és Lusio Illusionis-ban8 – oly buzgón kibicelő s a Színészeknek gyakorta cinkosan biccentgető Szemlélő a Drámával való összekapcsolódás megismerő kontaktusát sokkoló Traumaként,9 Sebzésként éli meg, hisz – mindent összevetve – a vakító, szemkápráztató, sebes rezgésű Szépség, miként a Memória Mimetikus Mámora avagy miképp a lelkesítő, Animator Ámor ámító Íjja, végtére is … sebez. A Szépség meg úgy sebez, hogy – az általa módosított tudat-állapot révén – gyógyítja a háborgó hübriszt, az én-központú gőgöt.
2. De a Drámával való közvetlen érintkezés Traumája, mint minden seb, Thauma,10 vagyis váratlan, ámuló Bámulatot kiváltó, a polinéz manát, a hellén és plátóni mániát, a római Animát s az egyiptomi Ba-testet is megmozgató rendkívüli Esemény, tehát Csoda is.
3. A kódolt Csodákkal egyenértékű dramaturgiai Csattanók Csataterén, a Szín-Házban, az Elő-Adás kezdetekor a Szemlélő először sehogy sem hisz a szemének, de fokozatosan kénytelen hinni emennek, s már csipkedni is elfelejti önmagát, miután átlépett a nyitott szemmel látott Álom, az éber Alvás ama hipnotikusan altudati, befogadói küszöbén, amin túl a szemlélői Alany szenvedőlegesen ugyan, de már bekerül a Mű belső történés-dinamikájának a szakrális játékterébe.
4. A másodfokú, művi létezés közvetlen megtekinthetősége intra muros (a Mű falain belül) pszicho-szomatikus sokkhatást és a mirákulumban való részvétel rendkívüli élményét nyújtja a Néző számára, aki mindezt a magnetikus Magna Mater avagy a Mithra Misztériumaiba való, mesteri beavatás gyanánt és az önnön Ka-testének a kalandos elkalauzolásaként láttamozza, tudniillik a Néző a saját pszicho-optikai részvételét valamennyi általa látott Elő-Adásban személyre szóló titokmegosztásként, önmagát pedig a Mű kiválasztott Bennfenteseként könyveli el.
5. A színházi Néző valójában ugyanazt tapasztalja meg, mint az irodalmi Olvasó, aki nem más, mint a Szöveg-Szövet Színházában kibontakozó s a gnómikus Aoristos-szá, az Aura-őrző Örök-Jelenné váló Jelenetek és Jel-Jelenések közvetlen Szemlélője. Ám míg az egyik, az irodalmi Olvasó, a Szöveg-Szemlélő old, addig a másik, a színházi Történés-Szemlélő köt: az irodalmi Olvasó összeolvasztja az irodalmi Szerző által Oldalakba oldott Szöveg-Szövet alapanyagát, a színházi Szemlélő pedig összeilleszti, összeköti a drámai Szerző által Színekre és Felvonásokra darabolt Szín-Darab szellemileg szétszelt, széttagolt, ám mindazonáltal együttműködő tagelemeit.
6. Az Idomok átstrukturálódását Ide-Idéző Idő – s ezen belül a Kő-Kor – erkölcs-szabályozó Kő-tábláit és szent Könyveit közvetítő s a mindenkori dráma onto-informatikai mozzanatait periodikusan ritmizáló Ka-test-Katalizátorok – a hermészi Hírnökök-Követek, az Úr-Űrből érkező üzenetekkel a terrai Tér külföldjére űzött ki-Küldöttek, az őr-angyali szerepkört is betöltő Múzsák – a Kor-Kör e Kórházában, a Mű Mentális Menhelyének e mennyei Mentőjárművében veszik kezelésbe a Szerző-Szereplő-Szemlélő hármasát. Az áldozár Múzsák a Mű hermetikusan zárt Műtőjében – a Műhelyek Mű-Helyében – hajtják végre a Molière-i Képzelt Betegen – a jövendő Színlelő-Művészen – azt a pszicho-plasztikai beavatkozást, aminek eredményeképpen az addig ártatlan és mit sem sejtő profánból Beavatott, Szent Színész és az őáltala megszemélyesülő Szereplők entitásainak az Avatárja11 lesz.
7. A téli ridegségű, ironikus Tália meg a nyári hevességű és mélyi melegségű Melpomené friss Profétáján végrehajtott szellem- és génsebészeti Operáció – a Beavatkozás – a Játék Tétje – a Mű Műtőjében végrehajtott Mű-Tét – sikeresen megtörténik a szellemi Sebész-Főorvos, a hol elalvó, hol fölgyúló, Főnikszi Fényt színekre osztó-bontó-szelő Főbusz – az Ápoló Ápolló – által vezetett kilenc tagú medikusi-médiumi, múzsai segéd-csapat mérnöki lelkiismeretességgel elvégzett mnemotechnikai jellegű beültetési, majd kikeltetési, kiköltési munkálatainak köszönhetően.
8. A mély, melli és ekként meleg minőségű Melpomenével, valamint a célvonalban telítődő, téloszi és hidegvérű, téli Táliával való Találkozás – a beavató Beavatkozás – során a Mű operatív Múzsái a Harmadik Szemet, a glandula pinealis-t, a téridőben előrelátó s egyben visszatekintő, tirésziászi Vákuum-Vakság transzluminikus képességeit fölébresztő avagy elaltató tobozmirigyet12 – a hüllői, agitatív Agy-Ágy13 Serpens-i Szerep-Szemét – bekapcsolják-bekötik-beültetik a szenvedőlegesen tűrő és passzív Páciens addig csupán bio-binomiálisan működő optikai érzékelőrendszerébe, és eme, a Mű Műholdjában, a fokozatosan kinyitódó Opera Opertában lezajló, khiróni14 eredetű és khimérikus jellegű szellem-kirurgiai, mentális operáció segítségével mentik és nyitják meg, majd szélesítik ki a prizmatikusan piramidális, háromszögelő (l. triangulatio), színbontó és intuitív-empatikus Színészi Látás szerves üveggömb-horizontját:

Harmadik

Szem

Szem Szem

Eme újraformatált, reformált és rektifikáltan kiterjeszettt optikai érzékelés birtokában a Színész rendkívüli mentális Mentőövvel vághat neki a létezés óceánjának. A Múzsai Műtét folytán a szín-művészi képzelőerő képessége az önnön négyzetére emelkedik és ekképp a Szín-Művész képiesíteni, látni képes Axis Mundiként azt, ami a nem-Színész számára láthatatlan: az Akasa-krónika (l. Rudolf Steiner) avagy a Mítoszféra (l. Victor Kernbach) lényeit.

9. E restaurációs beavatkozás következtében – aminek időtartami tudatát a mimetikus Mnemoszíné-Memoria leányai, a Mű Múzsái fölfüggesztik és a Proust-i eltűnt idő tudatalatti hidegházába száműzik – a Színész mentál-optikai üveggömb-tükreinek a befogadás-spektruma szellemileg kiszélesedik, sőt panoramikussá tágul, s ekképp a Színész szert tesz a Lélek, az Ész, a Szív és a Szeretet – a körbe-körbe forgó, jelmezcserélő, teo-teatrális, a lélekazonosan vándorló és testváltó Számszárá (l. Színész-Esszé, VIII.) – plátóni Világ-Kerekére15 s Szer-Számára, valamint emennek mindent-szemlélő, mindent átvilágító, vesékbe látó-tekintő, pithágórászi Háromszög-Szemére.
10. A fantaszta és infantilis profán csupán hét, mindennapi színt, a fétisizálódó Proféta, a már Beavatott és Szenvedő Szentté tett Szín-Művész viszont immár kilenc, múzsai-muzikális, foto-fonologikus foton-sávot, azaz Szinesztézikus Színt lát: a köznapilag érzékelt színek kiegészülnek a vörösalatti és az ibolyántúli rezgés-ív intuitív érzéklésével. S ha két szem háromdimenziós képet teremt az általános megismerés számára, akkor három szem az addig láthatatlan Negyedik Dimenzióba is betekintést enged a tisztánlátóvá vált Szín-Művész számára.
11. E látnoki át-látás birtokában az immár sólyomszeművé alakult Színész a Drámai Mű és az Előadás Műholdjában megismert Szereplővé és Szereplőkké szerkesztheti és rajzolhatja-színezheti át könnyedén önmagát.
12. A Szerepek a látható Személyekké avatódottt Szereplők avatárjaiban megjelenítődő és a szerves technológiájú, extradimenzionális minőségűvé spiritualizálódott Serpens-ek kinyilatkoztatási Ál-Orcái, szerves technológiájú Másai és Massza-Maszkjai. A vándormadár természetű s mindinkább személyesülő Szereplők először a Szerzőbe, majd a Színlelő-Művészbe, végül pedig a Szemlélőbe költöznek, s eme időszakos és mentális transzfer révén Költőkké avatják mindhármukat.

Jegyzetek1 Vö. szanszkrit ध्यान, dzsáná; kínai 禪, csán; japán zen, magábaszállás, meditáció, elmélyülés.2 A hidro- és aerodinamika lényeges jelensége: a súrlódó közegbe helyezett testek mögött turbulens áramlások keletkeznek.3 Az aeolhárfa által megszólaltatott hang minősége a szélerősségtől függ. A húrok váltakozó frekvenciában rezegnek. Huzatos helyeken (torony, tető, padlás, nyitott ablak stb.) állítandó föl. Coleridge poémát szentelt a szélhárfának, Schumann pedig Chopin op. 25, no. 1-es Asz-dúr zongoraetűdjét Szélhárfa-etűdnek nevezte el.4 Lat. numen, inis, pl. numina, hatóerő, istenség, ereszkedés, lejtő, hajlás, erő, akarat, hatalom, hatás. A Teremtés Teátrumában a műszaki személyzet szerepkörét a Genius-ok, a Lares-ek, Manes-ek, Larvae-k és Penates-ek töltik be. L. még: simulacra numinum, a szobrok hatóerői, in: C. Cornelius Tacitus, Annales, I, 10; numen mentis, az elme szándéka, in: T. Lucretius Carus, De Natura rerum, 3, 144. A szellemi műalkotás az ércnél (a bronznál) is maradandóbb hatóerejű (sír)emlék(mű): monumentum aere perennius, Horatius dixit.5 szankszkrit संसार, számszára, szanszára; tibeti འཁོར་བ།, korva, khor ba, az egyetemleges körbeforgás. A szemiotika, a szemantika és az ontológiai meg-személyesülés szakértője, a Sámán emlékszik a Számszárában való részvételeinek az emlék-képeire, s következésképpen föl képes emelkedni önnön Létezés-Kerekének a különböző külsőket kölcsönző Küllőire.6 A causa agens, a Cselekvő Ok, vagyis Isten nem az Időben hat s tehát a Tartam fölötti. Isten nem az időbeni mozgás, azaz nem a Tartam kiterjedése révén fejti ki hatását, hanem azonnal, nyomban, rögtön (non per motum, sed subito) – állapítja meg Szent Tamás: […] non est necesse ut causa agens, scilicet Deus, praecedat duratione suum causatum, si ipse voluisset. […] Nulla causa producens suum effectum subito, necessario praecedit duratione suum effectum. Sed Deus est causa producens effectum suum non per motum, sed subito. Ergo non est necessarium quod duratione praecedat effectum suum. Prima per inductionem patet in omnibus mutationibus subitis, sicut est illuminatio et huiusmodi. Nihilominus tamen potest probari per rationem sic. In: Sancti Thomae De Aquino Opera Omnia, 85-89, De aeternitate mundi. Roma, 1976.7 Zak., 5: 1-4; 5: 5-11. Vö. Színész-Esszé, IV, 4.8 Lat. ludus, i, játék, tréfa, csekélység, kicsiség, apróság, szórakozás, gladiátoriskola; lusio, onis, játék; illusio, onis, csalódás, csalóka ábránd, lét-látszat, képzelgés, szemfényvesztés, gúny.9 Gör. τὸ τραῦμα, seb, csapás, katasztrófa, szörnyűség, kudarc, vereség, zűrzavar, botrány. L. még gör. τείρω, teiro, dörzöl, súrol, fölizgat.10 Vö. gör. θαῦμα, csoda.11 Vö. szanszkrit, avatára, isteni megtestesülés.12 Epiphysis cerebri, epifízis, conarium avagy toboz-test, látóideggel ellátott, belső elválasztású, fényérzékeny mirigy. A hüllőknél és a kétéltűeknél meglévő harmadik szem maradványa.13 Reptilian complex (R-complex): archipallium, cerebellum, hypothalamus, olfaktív cortex. Az emberi agy legrégebbi részei.14 Khirón, Kheirón, Χείρων, (l. gör. kheiro, kéz) kentaur, halhatatlan ló-ember-hibrid a hellén mitológiában. Khirónt Ápolló és Ártémisz tanította meg a zene, az asztronómia, a gyógyítás, a sebészet, a jóslás és a vadászat tudományára. Khirón volt Aszklépiosz, Héráklész, Iaszón, Ákhilleusz, Pátroklosz, a Dioszkuroszok és Odüsszeusz tanítója.15 Vö. Szanszkrit, Dharma-Csakra, szakrális, nyolcküllős Sors- és Szekér-Kerék.