Terek mentális térképe

A 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé fődíjasa Nastazja Ciupa varsói képzőművész volt. A díjhoz egy egyéni kiállítás lehetősége is hozzátartozott, amely kiállítás a sepsiszentgyörgyi Lábasházban nyílt meg a 8. Székelyföldi Grafikai Biennálé keretén belül.

Nastazja Ciupa a varsói Képzőművészeti Akadémia litográfiai stúdiójának és a Klasszikus grafikai technikák stúdiójának asszisztense. Művészeti diplomáját a Jan Matejko Képzőművészeti Akadémián szerezte. 2016-ban megkezdte doktori tanulmányait a varsói Képzőművészeti Akadémián, majd 2020-ban ösztöndíjat kapott a kulturális és nemzeti örökségvédelmi miniszter Webkultúra programjában. A következő területeken dolgozik: művészi grafika, festészet és grafikai tervezés.

A kiállításon bemutatott grafikai sorozat A nem-helyeim címet viselte. A művésznő gyermekkorából ismert tereknek a mentális térképei ezek a munkák, amelyek emlékekből vagy régi képekből épülnek fel: posztindusztriális épületek, régi bányák, vasúti sínek, kémények, víztornyok.

A sorozat egy utazás haza, a származási helyére, a lengyelországi Sziléziába. A grafikákban olyan helyek jelennek meg, amelyek léteznek vagy léteztek a valóságban, de idővel átalakultak a művész emlékezetében.

Olyan kelet-európai mentális terek ezek, amelyeket mindannyian már gyermekkorunkból jól ismerünk, amelyek rögzültek az emlékezetünkben, és amelyeket az idő elteltével elkezdünk idealizálni. Ebben a folyamatban az általunk létrehozott kép egy különálló térré válik, amely csak az elménkben létezik. Az identitásunkat építjük fel ezekből az emlékekből és elképzelésekből.

A grafikák egy klasszikus fekete-fehér litográfiai technikával készült sorozat részei. A művek mérete 100×70 cm, 112×76 cm, illetve 50×70 cm, Canson grafikai papírra készültek, hagyományos litográfiai technikával, kőmátrixon. A kőmátrixszal való munka tudást, tapasztalatot, de nagy alázatot és türelmet is igényel. A kőmátrix súlya és ugyanakkor a rajzanyagokra való rendkívül érzékenysége biztosítja a munkákban megvalósuló egyedülálló lehetőségeket.

Nastazja Ciupa főként litográfiai zsírkrétával és litográfiai tintával dolgozik. A vonalak ismétlődő ritmusát a kőmátrixra karcolva képes a legapróbb árnyalatokat – a kövek szemcsézettségét, karcolásait és repedéseit – is kihasználni.

„A sorok ritmusának köszönhetően semleges litográfiai szürkeséget tudok elérni, így fokozva az áttetszőség és mulandóság érzését. Az egyes mátrixok megsokszorozásával és átfedésével a nyomtatási folyamat során egyfajta zajt hozok létre, egy vibráló szürke raszteres felületet, egy félig átlátszó szövetet, amelyet a tájképek kompozíciójára helyezek rá, majd ezeket absztrakt formákban jelenítem meg a grafikákon. Minden egyes munkában igyekszem hangsúlyozni, sőt fokozni az általam használt grafikai technológia kifejezőerejét. Ebben a módszerben látom a mű értelmezésének végtelen lehetőségét. Amikor elkezdek dolgozni a kőmátrixon, látom a teret, amit fel akarok idézni, a kép új rétegek és néha még üres nyomatok felvitelével is kialakul, anélkül, hogy felhordanám a friss tintát” – vallja a művésznő.

Minden egyes nyomat több nyomatból áll össze, így ezek a rétegek a lenyomatoknak multiplikatív jelleget kölcsönöznek. Bár a vonalak ritmusa és a rétegek megsokszorozódása sok esetben csak háttérként jelenik meg a fotókról vett építészeti formákhoz, túlnyomó többségükben mégis felülmúlják ezeket a formákat. Ezeknek a sejtelmes rétegeknek a találkozása adja a művésznő személyes nem-tereit, amelyek személyességük által válnak bensőségessé a néző számára is.

A legtöbb grafikán ismétlődő elemek láthatóak, például repedések, hibák a kövön vagy annak szélein. Nastazja Ciupa számára a kő egy élő anyag, amelynek teret enged, hogy ő is rátegye kézjegyét a lenyomatra. Ugyanazt a mátrixot többször kinyomtatja különböző konfigurációkban különböző papírokra, és így éri el azt a hatást, hogy a kő minden esetben másként fejezi ki önmagát. Egy-egy grafikán érintetlen marad, míg a következőn teljesen új értelmet nyer.

A munkák kompozíciója szinte mindig nyitott, ezzel egyrészt azt az érzést nyújtja a közönség számára, hogy a grafika egy nagyobb térnek csak egy töredéke, másrészt, hogy egy nagyobb tér folytatása. A nyomtatás rétegei különböző jelentésréteggel gazdagítják az alkotások üzenetét, így minden nézőt egyénileg meg tudnak szólítani.

‍