.svg)
uram, én számonkértem rajtuk az üres / poharaim, a gyomromban lakó / vadállatokat, a múlt ragacsos / karjait, minden hiányt, hézagot.
A boszorkányok órájában, / éjjel háromkor / nyirkosabb a sötétség / a házfalakon és az erdők mélyén.
Kellenek most a hűvös szellők, bár nyitott ablaknál / nem aludhat még ilyen kis gyerek.
Túl sok halat vásároltál, mondja / anyám. Félreértem. Megtoldom / egy ékezettel és egy betűvel.
Ülőketrón, kefejogar – / uralkodom alattvalóimon. / Béke van. És bőségzavarban vagyok.
ketten gereblyéltünk apám és én / a kupacokat talicskára tettem / s hátravittem a ganyédombra / kicsit fölöslegesnek tűnt ez az egész
