.svg)
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
Kezemben rétegekből lemezelt hangszerem – / nyaktőből fut a fogólap, mint farkcsonttól a csigolyák, / dohos lepedődarabbal tisztálkodom, törött üvegen át
Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
mikor a mennydörgő megrázta az eget / az első villám istállónkba csapott / a másik a szűz katába
Messziről érkeztünk a túlról nézve / erdőn inneni nagy kikötőbe, / hol az édesvizet metszett pohárban, / a sósat vásznon kínálják / dagadó képzeletű piktorok.
