.svg)
Amikor átköltöztem egyik házból a másikba, / rengeteg holminak nem maradt elég / hely.
Éjjel álmomban pecsétviaszt olvasztottak, és a lassan, sercegve lecsurranó vörös viaszba nyomtak egy bronz pecsétnyomót.
Talán az erős fény okozta, hogy az ajtóhoz léptem. Ha mozgok, gondoltam közben, biztos észrevesz valaki bentről, aki engedélyt adhat, hogy belépjek az osztályra.
Magas, nyurga férfi állt az ablakocska előtt, kissé meggörnyedve. Kigombolt kabátja alá szorult ingének egyik gallérja, a másik kitűrve.
Isten szeme mindent lát, az ezeréves lundi dóm felett gomolygó felhők mögül cérnaszálon függ remény szárnyú sirályom és észbontó sikítással kémleli a szűkre szabott horizontok mögé temetett jövőm.
A tanár néni bejelentette, / hogy ma van a Magyar Kultúra Napja, / és ebből az alkalomból a Himnuszról / fogunk beszélgetni.
