.svg)
Isten szeme mindent lát, az ezeréves lundi dóm felett gomolygó felhők mögül cérnaszálon függ remény szárnyú sirályom és észbontó sikítással kémleli a szűkre szabott horizontok mögé temetett jövőm.
Magyarok, ugye, vagytok még? Vigyetek vissza Ázsiába, véreim forrásából itassatok, vírussal irtják nemzeti érzéseinket a boldogtalanok, kik azt se tudják, fiúk, lányok avagy köztesek.
Meghalni képtelen az ember, ha folytatása nincsen, bocsi, tetszettem volna nemzeni fiakat, legalább az erre kapható anyákban, egyetlen áldozatom füstje hiába gomolyog még bennem, magam okoztam jövőtlenségemet, narratívák ködébe szorít a mesterséges valósággyáros tröszt, sóvárogva figyelem, felvirrad-e bennem s bennetek is, jó szomszédok, a hamvasi transzcendens derű, a székelyben bujkáló kettős törődés/törődik indulata?
