.svg)
a cfr és az u játszott aznap este, a két kolozsvári csapat, ősellenségek, az ösztönös elkülönülés továbbélése. ez vagyunk itt mi. ez meg itt nem mi vagyunk. hanem valami, amit el kell pusztítani. ez most igazából nem lényeges, mert míg a központban, a studháznál, a sétatéren csendőrsorfalak választották szét a céeferes és ús szurkolókat, és így is tízesével kerültek a sürgősségire fejtöréssel, elállíthatatlan orrvérzéssel, zúzódásokkal, addig a csuperkában bordó és fekete-fehér sálas alkoholisták gyülekeztek (a céeferesek azért számottevően többen voltak) egy viszonylag kis helyen, és röhögve szopatták egymást. béla magyar létére az u-nak szurkolt, azt hiszem, már nagyon unta, hogy ezzel szivatják. a csuperka az állomás mögött van, a vasutasok régi kocsmája volt valamikor, alig tizenöt éve még szentségtörés lett volna, hogy megtűrik az úsokat, de most már a pultos is simán bejöhet fekete-fehér mezben dolgozni, senki nem veri meg. változnak az idők. az ezredes másfél deci vodkát iszik egyszerre, fantával, csabi is vodkát iszik, decit, semmi nélkül, béla meg én vagyunk a konyakkal. az ezredes leül mellénk, átváltunk románra, panaszkodik, hogy belebaszott ezer lejt a gépbe, fizessen már valaki másfelet (románul: százötven) neki. bemegyek a pulthoz, kikérem a piát, a lényeg, hogy a pultos lássa, hogy nézed a kezét és a mérőpoharat, miközben kitölti, ha látja, hogy nézed, nem tölt kevesebbet. remeg a keze, miközben tölt, szurkolok, hogy minél kevesebb menjen mellé. ha nézed a kezét, pontosan tölt, ez a trükk. kitölti, kifizetem, és itt jön a legszebb része, megköszönöm, és ő azt mondja, hogy poftă, ezt nem nagyon lehet lefordítani magyarra, nagyjából azt jelenti, hogy legyen étvágyad, itvágyad hozzá, essen jól. ez nagyon szép, mert míg a kocsmán kívül mindenki előtt szégyellned kell magad, mert iszol, ez a csapos minden decihez ezt kívánja, hogy poftă, nincs gond, nem ítéllek el, essen jól, a gomba kalapja alatt, itt, míg itt vagy, nem kell szégyelld magad, hogy remegsz, mikor bejössz, míg meg nem kortyolod a töményet. mindenhol máshol, a létezés bármely más pontján szégyellned kell magad, itt, a térnek ezen a furcsa részén viszont essen jól. poftă.
az a helyzet, hogy ez egy vers. ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. nem lehet már prózát írni. ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. mert ha nem a saját nézőpontodból írod a prózát, akkor az cultural exploitation. ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. ha a saját lelked prózáját írod, az meg vers, ugye, mert kiiktattad az elbeszélőt, nincsenek perspektívák, a lírai fej a lírai seggben, ez van. ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. ami a próza volt alig tizenöt éve, az lesz a vers most, írjuk, mi van velünk, ami a vers volt, az lesz a giccs most, ami a próza volt, az lesz a vers most, a próza pedig a riport lesz, tényirodalom, kellene egy jó riportot írni a csuperkáról, ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. az a helyzet, hogy ez egy vers. ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. próbálok néhanapján ilyeneket mondani csabinak, bélának, az ezredesnek, az elektromos kerekesszékesnek, radunak, sergiunak, de te mit dolgozol, kérdik, csapos vagyok én is, nappal itt iszok, éjszaka a melóban. na hagyd a faszba, hai cfr, megyek, belebaszok ötven lejt a gépbe, mondják, ez meg egy vers, ezt most mindenféle irónia nélkül mondom.
la ciupercă, ez a hivatalos neve, a gombához, fordítaná egy rossz fordító, sőt, a gombához címzett fogadó, sőt, a gombához címzett fogadóhoz. a gomba, néhány öreg magyar így mondja, a legtöbben magyarul is csuperkának hívják. a csuperka a kerekdombon van. ennél közelebbit nem mondhatok, olyan ez, mint a psybulik és tekbulik titkos helyszínei, nem szabad elmondani, mert kolozsváron nem nagyon találsz olyan helyet, ahol öt lej a sör, hat lej a féldeci, szép a terasz, nincsenek irodalmi események, és nem kell szégyelld magad, óvjuk a titkot, mint a gnosztikus beavatást, ne szokjanak ide. oázis. nem beszélni róla. dzsentrifikálják, gyarmatosítják (a központban tizenkét lej a sör, féldecit nem kapsz, csak shotot tíz lejért, hármat megiszol, az még mindig nincs egy deci, szóval nem szabad beszélni a csuperkáról, ne szokjanak ide, ez pedig egy vers, ezt mindenféle irónia nélkül mondom). csabi hegesztő volt a vasútnál, béla fékező, leszarják, hogy a proletár szó olyan rosszul hangzik, mint a szar, nem használják a szót, de büszkék rá, hogy baszki,
a zidároknál csak a hegesztők isznak többet, és kilencvenegyben még gőzmozdonyt hegesztettünk, mert abban nincs elektronika, kellett tartalékba, ha itt a világvége,
nem lesz áram, nem lesz motorina, kellett a titkosszolgálatnak a tartalék gőzmozdony, most is ott van eldugva, én hegesztettem, jó, hogy még élek. én meg arra gondolok, ez egy vers, hogy a központi kocsmákban tépik a szájukat a magyarok magyarul, a románok románul külön-külön a kultúraköziségről, itt meg, a csuperkában béla és csabi magyar, az ezredes és az elektromos kerekesszékes román, radu cigány, sergiu angolul szeret beszélni, mert kamionos volt évekig, és szereti, ha tudják, hogy beszél angolul, hat hónapot ült is kint, és kaptak havi dohányanyagot a börtönben, de nem cigit, hanem dohányt, szóval ő is tud cigit sodorni, és a gáborok meg khelderás nyelven kiabálnak egymással, így beszélgetnek, és ők egyedül beszélik az összes nyelvet itt a kocsmában, románt, magyart, angolt, cigányt, és öt lej a sör. nyáron miccset is sütnek. nem szabad ennél közelebbit mondanom.
ez egy vers, az alkohol meg olyasmi, mint a család, ezt most mindenféle irónia nélkül mondom. mondjuk felkelsz reggel, és mondjuk szorongsz, és lemész a csuperkába, és megiszod, amit meg kell inni, és az az igazság, hogy az olyan, az az első korty, mint az ölelés. és az az igazság, hogy csabi, béla, az elektromos kerekesszékes és az ezredes beszélgetnek egymással, és mindenkivel, mert a kocsma kicsit olyan, mint a nappali, lehet beszélgetni putyinról, orbánról, időjárásról, cfr-ről, u-ról, de aztán húsz percen belül úgyis összeveszel valakivel, és megint elveszettnek és egyedül érzed magad, és olyankor bemész, kérsz még egy felet vagy egészet (románul: ötven vagy száz), mert együtt akarsz lenni valakivel, bassza meg, aki szeret, ezt se leírni, se kimondani, ez egy vers, să ai poftă, mondja a csapos, és belekortyolsz, először a nyelőcsövedet égeti, melegíti át a szesz, a gyomrod, aztán onnan kifelé, a végtagjaidat is, és megnyugszol, mintha valaki karjában, szeret. aztán meg a felénél nagyjából elszégyelled magad, hogy megint nem telt el úgy egy nap, hogy nem ittál, és az eufória és a rosszullét elválaszthatatlan abban a pillanatban, és tudod, hogy haza kell menned, hogy dolgoznod kellene valamit, mert sosincs olyan, hogy ne kelljen valamit, és iszol még egyet, csak hogy a csapos mondja azt, hogy să ai poftă, és legalább egy pillanat erejéig ne kelljen szégyelld magad, és aztán iszol még egyet, egyszerűen csak azért, mert megteheted, aztán hazamész, mintha hegyre fel, és fohászkodsz, hogy ne találkozz egy szomszéddal sem, mert nem valószínű, hogy elő tudod adni, hogy nem vagy részeg déli egykor. a család.
