„A jégeső után mindig jön egy lenge szellő” – A csalogány c. kötet bemutatójáról

A mostoha jégesővé, a lány szellővé, a királyi pár gerlévé és gerlicévé változik. Az örmény népmeséket tartalmazó A csalogány c. kötet világában az átváltozásoké a főszerep. A 6. Csíkszeredai Könyvvásár keretén belül, szombat délután a kötet szerkesztője, Ágoston Szász Katalin Rusz-Ajtony Eszterrel és a kötet illusztrátorával, Kürti Andreával beszélgetett.
Az örmény népmesék szerkezete bonyolultabb, mint a magyar népmeséké, a történetvezetés egy motívumra vagy gondolatra épül, gyakoriak az örmény kulturális elemek is: különböző ételek és gyümölcsök – jegyezte meg Ágoston Szász Katalin. Hozzátette a mesei tulajdonságok nem fűződnek sztereotipikus módon egy-egy nemhez: a férfiak gondoskodóként, a nők a tudás hordozójaként is megjelennek. Az örmény származású Rusz Ajtony Eszter szerint a nőknek sokkal kiemeltebb a szerepe a mesékben, az örmény kultúrában nagy elismerés övezi őket, a taníttatásuk is korán hangsúlyossá vált. Az örmény ételek közül a hurut-levest emelte ki, amely mindig az ünnepi asztal része. Hozzátette, a mindennapokban főként az ételek által tudják megélni kultúrájukat.

Fotó: Dávid Viktória
Számunkra szokatlan, eddig ismeretlen, de magukkal ragadó történetek ezek. Kürti Andreát lenyűgözte az örmény mesék világa, eddigi munkái közül ebben látta a legtöbb fantáziát, ugyanakkor nagy kihívást és időben is sok munkát jelentett számára például az örmény ruhák díszességének visszaadása. Kezdetben pótolnia kellett hiányos ismereteit, keveset tudott az örmények kultúrájáról, így rengeteg dokumentálódás előzte meg az illusztrációk elkészítését. Megjegyezte, nem népművészeti albumot akartak készíteni, inkább inspirációként használták a forrásokat, utalásképpen, hangulatában igyekeztek reprezentálni az örmény kulturális jellemzőket. Így lett például a ruhák alapszíne a kék, amelyről Rusz-Ajtony Eszter megállapította, inkább az örmény építészetre jellemző, Ágoston Szász Katalin szerint viszont a történetek melankolikus, kékes hangulatát remekül kiegészíti. A mesék mégsem reményvesztettséget közvetítenek, hiszen – tette hozzá Ágoston Szász Katalin – „a jégeső után mindig jön egy lenge szellő”.