.svg)
[A jelenet olyan békés időkben játszódik, amikor megszokott módon, megnyitóünnepéllyel kezdődik az iskola.]
Most szólsz, fiam? Most? Komolyan? A Legyek Urát, holnaputánig? Még szerencse, hogy holnap csak megnyitó van. Honnan, könyörgöm, honnan? Lóri! Te olvastad A Legyek Urát? Én? Csak az Egri csillagokat, de azt négyszer! Most nem az én irodalmi műveltségemről van szó, Lóri, a gyerek most találta meg a vakációs olvasmánylistát a táskájában. Mondtam, hogy vigye holnap üresen is a táskát, biztosan kapnak tankönyveket. Miért is mondtam?! Itt a lista, rettenet, milyen gyűrött, bárcsak kidobtam volna, akkor nem tudnánk, tizenkét tétel, basszus. Azt írja, A Legyek Ura kötelező. A te gyereked is, Lóri, ne kiabálj kintről, gyere be légy szíves a szobába, legalább most csukd le azt a laptopot. Gyere, meséld el, miről szól a könyv!
Édesjóistenem, mindjárt este nyolc van, olyan szutykos ez a gyermek, mintha egész vakációban nem fürdött volna, a körmei is milyenek, most gyere, Lóri, ne mindjárt, kérlek! Miről szól A Legyek Ura? Tudom, hogy valami szőke gyermekek túlélnek egy lakatlan szigeten…Hogy mondod? Nem mindenki szőke? Ja, hogy nem mindenki éli túl? Gyilkolásznak is? Micsoda? Milyen háziolvasmány ez, s ez kötelező, nem az Abigél? Hogyhogy többre nem emlékszel? Azt mondtad, nagyon szeretted. Rég volt, az már igaz. Honnan olvastad, megvan anyádéknál? Nem szaladsz át? Lóri?!
Ordítunk itt keresztül a lakáson, hallja az egész szomszédság. Megőrülök.
Könyvtárból? Na, nem baj. Ha eddig nem jöttél be, ne is gyere, nézd meg, légy szíves, le tudod-e kalózkodni a netről? Hangoskönyv is jó, persze, de bele fog aludni a gyermek. Igaz a rendes könyvbe is. Mindegy már, jó lenne valami összefoglaló is, holnap este segítünk átírni a szavakat szinonimákra, hogy ne tűnjön fel. Inkább ne írjuk mesterséges intelligenciával, Lóri, milyen példát mutatunk a gyermeknek? Dávidka, te ugye nem használod a mesterséges intelligenciát házizáshoz?
Hátha ezen a héten még nem is kéri. Később megérdeklődöm az anyacsoportban, hogy pontosan mikorra kell. Ez a gyermek már semmire nem emlékszik. Legalább az Egri csillagok lenne kötelező, vagy valami rendes magyar könyv, de nem. A gyilkolászós angol kell neki. Az.
Gyere, kisfiam, próbáljuk fel a fehér inget, remélem, még jó.
Szűzanyám, úgy nézem, nem mostuk ki évzáró után. Pedig eszemben volt, de úgy örültem a vakációnak! Istenem, csak most volt. Nem érdekel, hogy éhes vagy, Dávidka, egész héten mondtam, hogy próbáld fel. De te nem, neked mondhat az ember. Csak a kütyü, az. Mutasd az ujját? Hát na. Hosszú lett a kezed, Kicsidávid. Beér? Na, egész jól beér még, a felső gombot úgysem kell begombolni, eltakarja a nyakkendő.
A nyakkendő hol van? Ide teszem mindig, a nadrág mellé a vállfára, felette az ing. De olyan a szekrényed, fiam, hogy az valami iszonyat. Leesik valami a vállfáról, hagyod istenszámába. Hogy néz ki a szekrény alja, mondd meg? Mi van itt? Vagy mi nincs? Mit keresnek itt ezek a vízipisztolyok? Megbolondulok, az egyik tele van vízzel. Minden megvan, csak az az átok nyakkendő, az nincs. Lóri, gyere, nézd meg, hogy néz ki a fiad szekrénye! Tőled örökölte. Rendezem nektek folyton, de annyival maradok. Lóri! Maradj inkább, kimegy Dávidka, amíg keresem a nyakkendőt, próbáljátok fel a fekete nadrágot. Szedhetek ki mindent a szekrény aljából megint, aztán pakolhatok vissza, mintha más dolgom nem volna.
Na, milyen a nadrág? Még nem vetted fel? Mit csináltok ott kint apáddal, könyörgöm? Ugye nem néztek semmit a laptopon?
Megvan a nyakkendő!
És a nadrág? Dávid? Hű. Így nézel ki a nadrágban? Ne hülyéskedj... De hát…ebben így nem mehetsz semmiképp! Milyen sötét nadrágod van még? A tréning, az fekete, tudom, de nem lehet mackónadrágban menni a megnyitóra. Nem, akkor sem, ha tiszta új. Na, marad a sötétkék koptatott farmer, úgyis csak üldögélsz a padban a templomban. Hogyhogy nem üldögélsz? Dávidka?!!!
Milyen konferálás, könyörgöm??! Fél kilenc van, kisfiam, holnap reggel megnyitó! Mit küldött át az oszi? Kinek? Nekem? Én nem néztem mailt a hétvégén, hát volt nekem arra időm? Hát nem két napja futkorászunk, mert kezdődik az iskola? Hozd ide a telefonom, ott az előszobai komódon. Milyen levél? Miről? Te leszel az egyik konferáló a megnyitón? Mért nem mondtad? Hogy most mondod? Hát ilyenkor kell mondani? Mikor szólt az oszi? Már a tegnapelőtt szólt, kinek? Neked, hogyne. Kérdezte, hogy vállalod-e? S vállaltad! Dávidka! Büszke vagyok rád, persze! Jön apád is a megnyitóra, megnéz, ugye, Lóri? De mit fogsz mondani? Amit az oszi írt? Szegény oszi. Na, látom, itt a levél a csatolmánnyal, délután küldte. Mindenesetre jó, hogy tovább nem gondolkodott.
S akkor ezt most nyomtassuk ki?
Lóri! Küldöm az oszi levelét, ki kell nyomtatni a csatolmányt, Dávidka még be kell gyakorolja ma este! De akkor kellene az a csiptetős laptartó, kisfiam, hogy ne gyűrögesd a papírt. Nem tudod hol van? Persze, hogy nem, kereshetem most meg azt is. Légy szíves, addig vágd le a körmeidet, ezekkel a te kezeiddel, ahogy kinéznek, nem konferálhatsz. Nahát, itt is van a polcon a papíralátét, kész csoda, hogy megtalálok valamit ebben a szobában. Milyen csatatér van megint, te jó Isten, inkább nem is nézek körül. Én ide karácsonyig be se jövök többet. Miért nem a fürdőben vágod a körmöd, Dávid? Jól van, mindegy már.
Hát, marad a koptatott farmer, nincs más. Megyek, megmosom az ing nyakát. Apád megszárítja valamennyire hajszárítóval, amíg kinyerek a hűtőből valami vacsorát, aztán vasalom. Nem apádat, az inget, ne bolondozz, Dávidka. Lóri! Megszárítod az ing nyakát, ha befejezted a nyomtatást? Hogyhogy nem megy a nyomtató? Most szedted szét?! Drágajóistenem! Lóóóri!
