.svg)
Versfilmet készíteni egyetlen nagy, kényes egyensúlykérdés: bár egyértelmű, hogy a kép túlkiabálja a szöveget, mégis arra kell törekedni, hogy ez a hierarchia végül termékeny feszültséggé váljon. Elsőre naivan azt várnánk, hogy a kettő harmonikus párbeszédbe elegyedik, de képzeljünk el egy olyan párbeszédet, amelyben az egyik fél négyszer hangosabban beszél, mint a másik – mondja Lakatos Róbert filmrendező a műfaj nehézségeit sorolva. Az E-MIL és a Sapientia EMTE Kolozsvári Karán működő Média Tanszék közös pályázatának keretein belül hét erdélyi magyar kortárs költő – Egyed Emese, Fekete Vince, Kenéz Ferenc, Király László, László Noémi, Lövétei Lázár László és Szálinger Balázs – versei nyomán izgalmasabbnál izgalmasabb filmetűdök készültek. Augusztus 21-én, a Kolozsvári Magyar Napok egyik programpontjaként kilenc került bemutatásra ezek közül az ARTA moziban.
Cozma Tamás és Kálmán Eszter Antónia közös filmetűdje különleges képi világot társít László Noémi Az idő bogárlábakon című verséhez. Egy földre ejtett csokifagyi kesernyés szerethetőségével ragadja meg a közép-kelet-európai lakótelepi gyermekkor hangulatát; az okker, a narancs és a vadkék színek szisztematikusan küzdenek a tömbházak szürkesége ellen, egy fakó kórházi jelenetet egy tükörszilánkokból kirakott pillangó, a hangyás tévéképet egy napocska krétarajza ellenpontozza. A felnövéshez kapcsolható alakzatok Csorvási Szabó Réka filmjében is megjelennek, amelyben Lövétei Lázár László Halotti beszéd című verse hangzik el. A szöveg tragikumát sajátos gyermeki nézőpont keretezi, és elsőre azt gondolnánk – amikor megpillantjuk a főszereplő kislányt –, hogy valami könnyed, játékosabb hangulat felé terel majd a film. De ahogy halad előre a képes történetmesélés, egyre nyomasztóbb fordulatok követik egymást. Gumicsizmában egy pocsolyába ugrik, de a játékot üvegszilánkok és egy hátborzongató tükrös táncterem fenyegeti – így merülünk mi is a sekély tócsa alja helyett egy mocskos, jeges patak vizébe. Test és lélek sérülékenységét feszegeti Farkas Ilona Janka és Bíró Árpád fekete-fehér munkája is Egyed Emese Szövetség című verse nyomán. Nyugtalanítóan közel viszi a nézőt egy égő cigarettához, egy megrángatott karhoz, de a fizikai durvaságot szelíd árnyjátékok szakítják meg. A filmetűd mégis egy vastag cérnába tekert férfi felsőtestének közelképével zárul.
Amikor már azt hittük, hogy ennél beljebb nem kerülhetünk egy képbe, a Fekete Vince Iszap című verse alapján készített kísérleti film következett, Dénes Csaba, Szatmári Loretta, Fazakas Lehel, Orbán Orsolya, Hubai Flórián, Paszterkó Viktor, Péter Roland, Polacsek Zsófia, Rokaly Balázs és Zengő Benedek közös alkotása. A hétperces mű mikroszkóp alá helyezi a világot, és szokatlan buborékos vizualitásával elképesztő nyüzsgést teremt a vásznon. A verset mesterséges, gépi hang szólaltatja meg, és szándékosan semmi érzelem nem kap helyet a felolvasásban – mintha víz helyett szavak árasztanák el a szöveg által megidézett pincét. Csak az ÖMLIK, SIMOGAT, ISTEN, BALRA szavak tűnnek fel sorra grafikus valójukban, ezek szabnak némi ritmust a látványnak. Az Iszap megnézése ugyanakkor meditatív, ha nem próbálunk meg sem a képbe, sem a szövegbe görcsösen kapaszkodni, hanem inkább arra a különös szövetre figyelünk, amit a kettő együtt hoz létre.
Surinás Tamás és Nagy József kísérleti dokumentumfilmje az előbbihez képest makroperspektívát teremt. A Szálinger Balázs Audiencia Benedeknél című verse nyomán készült mű napjaink Kolozsvárját mutató vágóképek sorozatából építkezik: a lehető legegyszerűbb módon, csupasz profanitásukban tárulnak elénk tömbházak, parkok, buszok, szórakozóhelyek. Pál Dániel dokumentumfotókon alapuló filmetűdje azonban egészen más arcát mutatja a városnak: egy albumlapozgatáshoz hasonló hang kíséretében tárulnak elénk Feleki Károly Hóstát című fekete-fehér fotósorozatának gondosan kiválogatott és sorbarendezett darabjai, autók és lószekerek, építkezések és mezei munka, sáros utakon pöfögő traktorok, idősek és fiatalok mindennapjai – mindeközben Király László A lakoma vége című verse hangzik el.
Buzási Kamilla kísérleti dokumentumfilmjének is fontos csomópontja Kolozsvár, azonban a város pillanatfelvételei a családi album képeivel montírozódnak egymásra. Az otthoni felvételek intimitása bájos meghittséget teremt, ugyanakkor nézőként betolakodóknak érezhetjük magunkat: házipapucsok, hagymaszeletelések, pelenkázások közepette szinte feltesszük a kérdést, hogy mégis hogyan jövünk mi ide? Dohányzó generációk beszélgetéseit hallgathatjuk ki – ezeket esztétizált vágóképek szakítják meg piros-fehér kordonszalagokról, amiket ide-oda cibál a szél, földbe taposott nárciszokról, sétáló emberekről, László Noémi Az idő bogárlábakon című verse pedig észrevétlenül simul bele a film világába.
Szántai Kristóf animációs kollázsfilmje a vízfenékre vezet – rendkívül ízléses és részletgazdag vizualitásával egy mélytengeri látomást idéz. A vásznon halak úszkálnak keresztül-kasul, a cethal gyomrában utazó emberek Jónás bibliai történetét hívják elő, akárcsak Kenéz Ferenc Zárni a házat című szabadverse – azonban olyan új asszociációs hálót látunk a szöveg köré épülni, amely hatalmasra nyitja az értelmezési lehetőségek terét. Az állóvíz alján nyugvó házkulcs reménytelenségét optimizmust sugárzó képi telitalálatok ellensúlyozzák: egy tenyérből kihajtó karácsonyikaktusz, élénkpiros bodobácsok gyors eloldalazása, egy rózsabokor meglocsolása.
A vetítést Kuglis Albert-István és Bala Carol Cristian filmetűdje zárta, ami valóságos ébresztőként hatott, hiszen minden tekintetben eltért a többi vállalkozástól: tempós háttérzenéjével és egyedi humorával teljesen kimozdította a közönséget az addig felvett ritmusból. Lövétei Lázár László Halotti beszédjét merész módon alakították végtelen gegek parádéjává az alkotók. Az eredeti szöveg kulcsszimbólumai, a por, a hamu, a gomba egytől egyig tiltott szerek ironikus képeivé torzultak.
Az esemény végén díjazásra került sor. A háromtagú zsűri (Lakatos Róbert filmrendező, Papp Attila Zsolt költő és Zsidó Ferenc író) döntése alapján Buzási Kamilla első, Szántai Kristóf második, Kuglis Albert-István és Bala Carol Cristian harmadik díjban részesültek. Nekem pedig megjött a kedvem filmeket nézni és verseket olvasni.
