A Koplalnok (versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 13. (915.) SZÁM – JÚLIUS 10.
A Koplalnok
Rágóként csócsálja a szokást –
íztelen anyagot.
A gyümölcstál színpadi táv,
nem vállal játékot.
Lassan emészti a semmit – magát.
Fél, hogy utoléri az éhhalál.
A Falánk
Híztam néhány gondot,
felszedtem pár gondolatot.
Kinőttem filigrán örömöm,
az arányos mosolyt,
de majd a kertvégi trambulin
megedz:
Leugrálom a tudást és a mostot.
Csillagda
elégett a tankönyvi jövő, mint papír:
nagy lánggal, hirtelen.
autó nélkül a város lelepleződik.
a régből mese válik.
a nyárból hőség.
a télből depresszió.
vajon mit ígért a csillagvizsgáló?