(A ­sötétség vendég­szeretete) (Versek)

(A ­sötétség vendég­szeretete)

Itt ez a sarok,

ami nélküled nem létezik.

Végtelen lehetőségek szeparéja.

Végtelen kicsinyítésben:

a végtelen maga.

Végül is, nem valami sok.

Valószínűleg: valaminek

a színe. Valamiszínű sarok.

Itt kell meghúznod magad.

Reményeidet itt kipihenheted.

Vidd fel az éjszaka vásznaira

az elkékült körvonalakat.

Vidd magad haza. Fordulj

a fal felé. Ami leomlik,

az lesz a takaród.

(Sötét anyag)

Ebben a mocsárban

rend van. Nincs

benne fuldoklás,

virágzó akasztófa.

Végtelen zsákutcák –

zsáklakók nincsenek.

Sem első, sem utolsó

gondolat. Semmi

emberszabású

embertelenség.

Ez egy igazi mocsár.

Nem e világból való.

(Reset)

Oszlik a köd, amiből éltem.

Utána patkányszürke derengés marad,

új bőr, új világ. Reciklált meztelenség,

nemtelen feltámadás.

Surranó szellemek sodornak magukkal,

a sötétség bundáját felöltöm.

Így térek vissza saját hulladékaimra,

féregfogakkal, éhesen.

A jégbefagyva is oszladozó tetemet

látogatom, ez tán még sokáig eltart,

nem hiába nevezték hosszú télnek.

(Kutyakaját Nérónak)

Adjuk meg a Császárnak, ami nem is a miénk.

(Tán nem ez a legkevesebb?) A jólét

elviselhetetlen könnyűségére gondolok,

a nagy fekete lyukra, amiben a cinizmus,

a hübrisz és az álszentség tanyáz; Felség,

a tiéd a szingularitás háromfejű kutyája!

Vedd hát kattintásaimat, épüljön belőlük

templom és pláza, kettő az egybe, a te

még nagyobb dicsőségedre. S bár tudom,

hogy életem apró kis purcanás csupán,

felajánlom neked e reménytelen hasmenés

mind az ötven regiszterét és -árnyalatát!

Személyi adataimat egy lóért.

A jobb élmény és a lószerszám érdekében.

(Pionírok)

Korán van, de ki tudja, mihez:

valaki éppen átzuhan valamin.

Fölötte a híd, alatta a folyó.

A rémálom katarzisa: az ébredés.

Embernek lenni

hajnali négykor a legelőnyösebb.

Hallani, ahogy

az erdők épp visszatérnek

szülőfalvaikba. A királydrámákból

a vadnyomok közé.

A betörők leteszik a lantot.

A visszatérés még csikorog

kicsit. A kísértetek persze

most is csak képzelődnek.

Tartalmakat töltenek fel

a pillanatra. Kávéfoltokat,

visszatérési kísérleteket.

Életben lenniük

hajnali négykor a legelőnyösebb.

(Óév)

Ideje lenne a könnyűségnek.

Valaki éveket pazarol rád,

elvesz és kibont, kifarag, kifoszt.

Szórja az időt, mint a pelyvát.

Nem lettél idén se könnyebb.

Szárnyas fejvadászok veszik át

terheidet, hogy repülhess végre.

Kopár farkasfellegek vonulnak át

a férfiközépkor gettója felett, a riadt

nézettség súlyától eltekintve.

Valaki szólít. Üres tenyered tükréből

beszélnek hozzád. Kísérteteket látsz.

Bárki lehetsz majd odaát. Bármikor

kölcsönveszik a hangodat. Fölzeng

egy porszem a parttalan sarokban.

‍