.svg)
A Látó Irodalmi Játékok 111. eseményének március 30-án a marosvásárhelyi Gemma Book Café adott otthont. Az est meghívottja László Noémi költő, műfordító, a Napsugár főszerkesztője volt, akivel Demény Péter, a Látó szerkesztője beszélgetett.
A közönsége köszöntése után kiindulópontként felolvasásra kerül László Noémi Mondd el nekem című verse. Demény pár éve hallotta, azóta a fejében van, úgy él, mint egy örökvers. Mindenki meglepődésére a meghívott kijelenti, hogy ez márpedig egy ,,ősrégi” vers, és nevetve hozzáteszi, hogy igencsak megkérdőjeleződik az elmúlt 30 év, ha Demény pont ezt a verset emelte ki. Viszont a kérdező szerint ez csak arról győzi őt meg, hogy mindegy, mikor íródik és mikor jut el az olvasóhoz egy írás, a költészet örök.
Fotó: Látó szépirodalmi folyóirat / Facebook
Hogyan születnek a versek, milyenek az alkotói folyamatok? László Noémi szerkesztési lépésekről beszél, az állandó javítgatást emeli ki. Akár közlés után is átírja szövegeit: „A versek arra vágynak, hogy éljenek”. A kritikusok erre párszor úgy reagálnak, hogy ezáltal a versek szétíródnak, túlíródnak, ez felveti a kérdést, hogy néha talán mégsem kell belemászni régebbi életszakaszok munkáiba.
Kiderül, hogy válságos időszakokban László Noémi Hamvas Bélát vagy William Blake verseit veszi elő, egyfajta izolációra törekedve, visszavonulva. Nem volt olyan szerencsés, hogy fiatalabb korában egy konkrét mestert találjon, így a klasszikus szerzőkre hajlamos így tekinteni. Viszont muszáj kiemelnie Balla Zsófiát vagy Kinde Annamáriát, akiknek létfontosságú szerepük volt költészetének alakulásában.
Ezután az ihlet fogalma, jelentésköre kerül boncasztalra. László Noémi meggyőződése, hogy az ihlet mégsem halott, ahogyan azt pár éve mondogatják sokan. Nem szereti, amikor a művészetre munkaként hivatkoznak, bárhogy nézzük, az irodalom, zene, festészet stb. valamivel több egy mesterségnél, hiszen a művész teljes személyét átadja hivatásának, annak valóságában él, néha más szférában, máshogyan.
Demény arra is kíváncsi, hogy a szerző papírra veti gondolataidat vagy gépen ír? László Noémi beavat: régen papírra, de mióta anya lett, felgyorsultak a dolgok, gépen ír a lopott perceiben. Mostanában kezdett el visszatérni a kézíráshoz, arra esküdne. A papír egy más sebességet diktál, gépen a változatok is elvesznek, nem látni a törekedést a legjobb szavak megtalálására. Ráadásul csalóka is lehet, hiszen a fájlban megjelenő rendezett szöveg azt sugallhatja, hogy egy kész verssel van dolgunk. Szerinte prózánál inkább ajánlott a billentyűzet, míg költészetet művelni papíron érdemes.
László Noémi felolvassa legújabb kötetéből a Párnám alatt, Csak lélegezz, Vitorla és Ragyogó című verseket. A Darázsolás című könyv Kürti Andrea illusztrátorral való közös munkájuk eredménye, egymásra reagálva jöttek létre az alkotások, a kijárási korlátozások idején. Ennek hallatán Demény visszatérne kicsit az ihlet kérdéskörére: létezik ,,célirányos” ihlet? Ha van felkérés, mi van az ihlettel? László Noémi kijelenti, hogy néha kötélnek kell állni, társadalmi rendszerben élünk, megtörténik, hogy muszáj költeni. Valamennyire meg lehet tanulni ,,megihletődni”. Egy időszakában a Napsugárnak írt rendszeresen verseket, volt velük nem kevés kínlódás, de sokszor a töretlen próbálkozás hatására indult el a hullámvasút, végén a kész verssel.
Na de mi a helyzet a címekkel? László Noémi sokáig nem tudott címeket adni, utána rossz címeket adott, amit akárhogy is nézünk, egyfajta fejlődést jelez, mondja viccelődve. Mostanában úgy érzi, megvan a tanulás eredménye, rááll az agya: „Ha az ember elkezd címeket adni, egy idő után mindenhol címeket lát”.
Szóba jönnek a mostani munkák is, melyek a mesékkel való próbálkozásokat is jelentik. A szerző szerint őt kiröhögnék az igazi prózások, hiszen 2 oldalas meséken képes végtelen ideig ülni, tenni-venni azokat, szöszmötölni naphosszat. A meseírás vágya úgy kezdődött, hogy először egy világkép jelent meg a fejében, majd elkezdett a füzetébe rajzolgatni, neveket kitalálni. Tehát az alkotóvágyat a világteremtés vágya táplálja. Később a Tokos zenekar kérte fel, hogy a koncertjükre írjon egy mesét, és akkor indultak be igazán ezek a folyamatok. Azóta érzi, mekkora különbség költőnek és írónak lenni. Végezetül László Noémi felolvassa a versről szóló versét a 2018-as Műrepülés című kötetéből.
