.svg)
Szőcs Petra: A gonosz falu legszebb lakói. Magvető, Budapest, 2022.
Eredeti versnyelv a Szőcs Petráé: egyszerre távolságtartó és személyes, humoros és kegyetlen, játékos, közben mégis precíz és kimért. Első kötete, a Kétvízköz kilenc évvel ezelőtt jelent meg, úgyhogy szó sincs arról, hogy elsiette volna a folytatást. De megérte várni.
Eredeti asszociációi, álomszerű képei az otthonosság és idegenség között oszcillálva teremtik meg egyedi, izgalmas világát, ahová érdemes belépni. Ismerős alakokat és környezeteket mutat be, azonban a sajátos figyelemgyakorlatai révén mégis elbizonytalanít, ezáltal mélyebb rétegeket tár fel.
A kötet első ciklusában külön hangsúlyt kap a betegség, mint a normálistól eltérő létmód: madárcsőrös orvosok és radioaktivitás járja a várost. Közben emlékezet és feledés hullámai mosnak partra kulcsot, napszemüveget. Irigylésre méltóan figyel a részletekre, melyek látszólag jelentéktelenek, de mégis teljesen újraárnyalják az adott szituációt. Közben pedig a személyes, családi tapasztalatok intimitását hozza párbeszédbe a kozmikus távlatokkal.
A második ciklus személyesebb hangvételű, az identitás és az igazságkérdés problematikus helyzeteit járja körül. A Hazugságvizsgáló című vers szépen játszik a kimondás és az elbizonytalanítás eszközeivel, személyes kedvencem a kötetből.
Lírai portrék kapnak helyet a harmadik ciklusban. Első ránézésre töredékek, pillanatképek, azonban minél tovább nézzük, annál látványosabban lepleződnek le a repedések és törésvonalak a háttérben.
A negyedik ciklus mintha összefoglalná a korábbi témákat, fókuszba kerül az örökséghez való viszony: már a cikluscím, a Hajókórház és környéke is párbeszédbe lép Szőcs Géza költészetével, amit egy konkrét versmottóval még egyértelműbbé tesz. Ez a ciklus az énkeresés és a gyászmunka elmondhatatlan tapasztalatához keres nyelvet.
Az ötödik ciklusban pedig az Egy katasztrófakutató naplója című vers kap helyet, amelyben külön artikulálódik a nyelv szerepe, a népi ráolvasások integrálása révén. Egyszerre nyomasztó és felszabadító olvasmány. Ellentmondásos és szerethető, mint maga az élet.
