.svg)
Éjszaka
Az éjszaka –
míg halálban lélegzem,
arany szálon visz el
valahova, ahol még
sohasem jártam, és amire
talán emlékezni sem fogok.
A hajnal elrejti a képeket.
Letisztult létben
béke öleli a csendet, míg
téli arcával fordul a föld.
Győztesen látlak majd téged
a távozó év tükrében, ahol
az idő tereiből is elszáll
a rekedt hangú fekete madár.
Legyen
Nyitott kapu legyen
szürke közöny ellen,
szülessen újra
a nem pótolható,
jöjjön tisztító örvény,
teremtő delírium.
Ne vonzzon fátum
az üres végtelenbe,
ne légy senkinek
leutánozható.
Óda és elégia
szóljon a szerelemről –
csendben zúgjon a tenger,
és zengjen táncával a szél.
Ne döntsön Istenként
semmilyen jogon
élet-halálról
király, bohóc és csőcselék.
Ébredj, mint Orfeusz
éneklő imákkal,
mit delfin is hallgat,
ki hallja az emberi szót.
Kiírják neved
az időkrónikába –
szavak extázisában,
pitypangról szálló
földi csillagok.
