.svg)
Elhideg
Dobozban lakom,
elhidegsült, kövér magány
ölel körül,
csontomig hatol, hájon csókol
idióta, diétás szerelem.
Minden fehér liszteset
rád cseréltem, aztán téged is
megvontalak magamtól,
haragból növeszt most
úszógumit a hasam köré a hiány.
Dobozban élek,
sovány emlékekből lakom jól,
ide nem törnek be a reggeli,
sem az esti éhes,
hűtőszekrény-fények,
itt folyton rajtad rágódom,
rád gondolok, s tudom,
ettől, valahol messze tőlem,
neked hízik a májad,
nekem fogy a türelmem.
Tesztkérdések
Aludtál-e már olyan ágyon,
hol csak a magány ölelt vágyón?
A: igen
B: nem
Ittál-e már olyan pohárból,
amelyből csak az utolsó csepp
hiányzott a piádból?
A: igen
B: nem
Olvastál-e olyan lámpánál,
amelyben már a remény sem pislákol?
A: igen
B: nem
Jártál-e már olyan úton,
amelyiken a madár is tévúton járt?
A: igen
B: nem
Ettél-e már olyan tányérból,
amelyben minden húst
lerágtak a csontodról?
A: igen
B: nem
Ettél-e már olyan tenyérből,
ahol minden morzsa csak meséből
sült pogácsa volt?
A: igen
B: nem
Táncoltál-e már üvegcipőben
a szerelem ravatalán,
voltál-e címlaplány
a „Szegény szerelmes” címoldalán?
A: igen
B: nem
Ha az A válaszokat karikáztad be,
te egy hős vagy, s ez nem mese,
és életedben egyszer már, talán:
de igazán!
