félreértjük egymást a 6-os buszon

félreértjük egymást a 6-os buszon

‍

Atlasz hátára veszi a holdat,

mikor hazafelé indulok

az Eroiloron át,

jobbra az Operánál,

túl három tévképzeten.

*

‍

Oldd fel szorongásaid!

Jussanak eszedbe

az elfelejtett jelszavak.

Hosszú sétákat kell tenni,

ez a kulcs. A fantázia egy hógömb,

akár szét is zúzhatnád.

Kérj ki még egy sört,

tájékozódj szabadtéri kocsmákban,

rajzold meg pókhálóábrád

a ragacsos pultok szerint.

*

‍

Hajnalban már csak ugyanazt a 3 mondatot ismételgettem:

1. A Késdobálók Keservével alszom ma el.

2. Nem szeretem versek végén a kérdőjelet.

3. Akkor szép az óda, mikor zöld.

*

‍

talán tényleg csak aludni kéne

30 nyáron át

felébredni kedvesen öregen

lemaradva mindenről ami

orgazmus és megvilágosodás

talán csak el kéne felejteni

a hősök homályos indulatát

vagy legyen a haragé minden

ami orgazmus

és megvilágosodás

*

‍

Atlasznak elege van

a nagy szavaimból,

azt szeretné, többé ne hívjam őt,

az általam ismert legnagyobb hősköltőt.

Retteg a titán, öregedik,

átharapja torkát

az alágyűrt nemzedékek vadházassága.

*

Ha kikértél még egy sört,

kérj ki még egyet,

adj időt magadnak,

nyíló szemednek,

szűkülő pupilládnak.

Lazuljon el a makacs izom,

észlelheted végre

a mellékutcákon guruló autók zaját.

Nem számít, hogy dél van

vagy délután,

titokban szeresd

magadban mint másban

a transzparenciát.

*

‍

Hordozol engem,

hű gazdatestem,

mikor hazafelé indulsz

az Eroiloron át,

nem félve attól,

hogy rajtakapnak téged

ezen a kis ügyön,

ami végig az enyém volt.

*

‍

Összeszorul az öklöm, ha látlak,

Késdobálók Keserve,

mondd, hány megírt vers után

kezdted férfinek érezni magad?

*

‍

este a hangok győznek

nappal a fény

este kongó csarnok

nappal földút

agyam gyarmat

tekervény földút

kongó csarnok

és kilakoltatás

*

‍

Úgy történt akkor,

hogy ketten üldögéltünk,

és nagyon összevesztünk

(a Késdobálók Keserve meg én)

valami hazátlan bujdosásban,

egymáshoz mindig túl közel.

Egy erdőben tévedtünk el

a tetteinktől néma fák között.

Festőinek aligha nevezhető: volt ott

önmagára hivatkozó patak,

zárt árnyék,

édes gomba, málnaszag.

Hippodámoszi rendszer a gyökérzet,

hangos vágyak a föld alatt.

Nem tudom felidézni,

pontosan milyen szavakat vágtunk egymás fejéhez

(a Késdobálók Keserve meg én),

 de azóta nem beszélünk,

és úgy gondolom,

valószínűleg ő sem emlékszik már.

‍