.svg)
Ködben
A karcsú árbóc átbökte a semmit, a köd
leve csorgott az összetekert vásznakról a
nyirkos deszkákra. Szél: semmi, evezni:
merrefelé? Az istenek visszavonták
körülöttünk a világot, s mi magunkra
maradtunk egy hosszú pillanatig.
*
Ködös kikötőben
Elvesztél, sehol sem talállak már a világban.
Úgy volt, hogy majd kihajózunk, az áramlás
meg a szél mikor megfelelő lesz. Vitorlát bont
a köd, és kifeszülő félgömbje mögött hajók
vesztegelnek, irányt nem találva, a nyílt vizen.
Félreértés
Egy jelentéktelen parti város
királya egy ízben csak úgy, kedvtelésből
jóslatot kért. Az ilyesminek Delphoiban
nem örülnek. Azt mondták neki, hamarosan
meglátogatja őt az áradó tenger fia.
A királyka erre hanyatt-homlok menekült
a szárazföld belsejébe. Pedig csak egy
öreg, vak vándor kopogott a kapun –
bizonyos Oidipaisz, ahogy régebben
nevezték.
*
A félreértés
Elmentem látogatóba szatír nagybátyámhoz,
aki fent él a hegyekben. Összekeverem
mindig ezeket az állatimádókat. Kentaur
nagybátyám fogadott, s nem volt öröme kitörő,
amikor lóáldozatot tettem le a lába elé.
Dionüszosz és Minüasz leányai
Hát nem lett volna jobb, ha szívesen
fogadjátok invitálásomat,
és egy kupa bort megisztok velem?
Táncoltunk, repültünk volna együtt.
Így is megrészegedtetek, igen,
táncoltatok és repültetek is.
Nem hoz szerencsét visszautasítani,
ki kétszer született és sose hal meg.
*
Dionüszosz
Fakadj fel, mint a seb, ha róla hordozója
megfeledkezik, és mintha lehetne külön
vágya és útja, hirtelen élni akar.
Mert nem igazságos, ami végül igaz lesz.
S hogy nem a vaksors vezet, de szól hozzád, szemedbe
néz, s meghallgat, ha kell, aki majd elítél –
ez a legtöbb, mit elérhet, aki úgy gondolja: szabad.
Trójai sírfelirat
…ez a gesztenyefák ideje –
korán rügyeznek, s hullásuk is korai,
akár e néhány nemzedéké, amely itt
él körülöttünk. Csak a gyermekek értik,
mivé lett a világ: pálcákat böködnek
burokrepedt szívünkbe, s a képzeletük
súgja nekik, melyikünkből legyen állat-,
és melyikünkből emberalak…
*
Gyász
Sírok és siratok. Erre születtünk.
Ismerem én a halált, de szeretném
ismerni az életet is, ha lehet.
Vagy legalább magamat.
Gnóthi szeauton
Férfiról szólj nekem, Múzsa – hagyjuk a nőket.
A jósdából visszafelé csak azon járt az eszem,
amit hallottam. Nem tudom eltitkolni magam
elől engem. Férfiról, férfiról szólj nekem, Múzsa!
*
Gnóthi szeauton
Sejteni lehetett csak, hogy a gőzben
ott ül egy emberalak valahol. És az a szag!
És hirtelen érteni véltem – egy szó se hangzott el pedig –,
hogy amit látok és érzek, a köd meg a bűz, az a jóslat.
András László (1966, Budapest) író, költő, Budapesten él. Legutóbbi könyve: A vörös korona, Pesti Kalligram, 2021.
Babiczky Tibor (1980, Székesfehérvár) költő, szerkesztő, újságíró, Budapesten él. Legutóbbi könyve: Szapphó-paradigma, Pesti Kalligram, 2021.
