No items found.

Hatások

XXX. ÉVFOLYAM 2019. 22. (780.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Csillag István: Belső tájak II



zsibbad


bőröd alatt a hangyák bolyokat építenek

kiskorodban anyád megtiltotta

hogy kolóniájukat elpusztítsd

kötelező példáját követned

pedig most élveznéd igazán

a magányt


minden éjjel másvalakivel

így akarod megtalálni

organizmusod másik alkotórészét


vérkeringésed folyamatosan romlik

ezzel magyarázod hogy annyi év után

sem szűnt meg a zsibbadás


ami csak akkor múlik el

ha méhedbe költözve a hangyák

petéket rakhatnak utódod bőre alá



lüktet


ha egy napon feketébe borulsz

és szívverésed lüktetéssé változik

vénásan kell adagolnod a fájdalomcsillapítót

mert ereid gyökerekként futnak szét

a szívednél annál az amazóniai fánál

amely csak egy másik fa köré képes nőni


kevésbé érzed majd a támasz hiányát

belenyugszol a természet körforgásába

és tisztelettel mondasz hálát

hogy végleges elkorhadása előtt

még felhívta magára a férgek figyelmét


benned a facsonk sosem fog elbomlani

örökké látható lesz ahogy törzsed

egy immár üres térhez ragaszkodik


törik


(1)

apád testét pólyába csavarod

anyád terráriumba fekteti őt

és fekete özveggyé változik

ez a természet rendje

mondogatod a látogatóknak

közben belülről lehelsz párát

az üvegfalakra


maréknyi föld vagy a terrárium alján

nem tudod lebomlasztani



(2)

ki akarjuk irtani a rovarfóbiádat

mellkasod mézzel kenem be

hernyókat ragasztok rád

hónapok múlva olyan leszel

mint egy lepkegyűjtemény


félelmed idővel rendszerré alakul

próbálja kihúzogatni öklödből

a gyerekkori üvegszilánkokat




löket


ha fellegekben nem járhatsz a folyót

kell választanod az első löketek megfelelő

erőt nyújtanak további kilengésekhez így

csiszolódnak zsebedben a kövek

kőtáblákká melyekbe most a sorsod

van vésve engedj a merülésnek adj utat

a tisztulásnak képezz csatornákat

légutaidból hagyd hogy pikkelyek

szakítsák fel bőröd kimosva korhadó

csontjaid bár a szárazföldről mentőöv

érkezhet emlékezz kint minden hétszer

súlyosabb de ne aggódj hamarosan

vízeséshez érkezel ott egy szivárvány

körbeöleli a zuhanást miközben

feledésbe merülnek elérhetelen álmaid




gégészet


ha magyarázatot keresel bűntudat nélkül

nyiss rá mindig nyúlj mélyebbre feszítsd szét

az állkapcsát ne állj meg a nyelvénél körmöddel

reszeld torkát csiszold hangszálait ha továbbra is

szótlan egy porctöréssel keresztezd nyelő és

légcsövét így már könyökig benne lehetsz

gyomrában tapogatózz általad kimondott

emészthetetlen vádak után mert ő csak nyelte

azokat nem számítva a székrekedés kínos csendjére

amikor harmadjára kopogtattál a mosdó ajtaján



Nagy Zalán 2003-ban született Marosvásárhelyen. Jelenleg is ott él, líceumban tanul. A miskolci Deákpoézis verseny különdíjasa 2019-ben. Ez az első közlése nyomtatott folyóiratban.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb