Homo banalis?

XXX. ÉVFOLYAM 2019. 15. (773.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.


L. Móger Tímea Homo labilis című kötete hűen igazodik a címében felvetettekhez: prominens bibliai kontextus, posztmodern irónia, intertex­tualitás, még a kódexirodalmat idéző őrszavas technika is feltűnik. A szerző mondhatni szűkre szabott eszköztárral dolgozik: ugyan formailag újító javaslatokat hoz fel, a forma túlburjánzik a tartalmon. A kötet nyitóverse (Idegen vezetés) egy Ady-parafrázissal indít („mindenki »rokona, ismerőse, boldog őse« mindenkinek”), valamint egyéb, kevésbé explicit utalásokkal egészül ki, amelyek jelen vannak a további szövegekben is, és kifejezetten érdekes olvasatokat teremtenek.
A leggyakrabban visszatérő technika az internetversekből ismert zárójelezés, csuklógyakorlat-szerűsége azonban kimeríti a formátum újításértékét, közhelyessé koptatja: „Néha gondol a halálra. Mint szerelemre. Amely (i)gaz.” (Látomás); „Besz(élek) és hallgatok” (Sír[f]elirat); „Sírboltban (f)élő aggyal” (Halálpuha), „Tétova (k)éj” (Ügyes város). Tematikai-motivikai szempontból rendkívül konzisztens kötetről beszélünk: ciklusszervező elemekként visszatérőek a halál, spiritualitás, nőiség, szerelem ábrázolásai. A versek személyes jellegükből adódóan nem kirekesztők, de nem vállalnak túl nagy rizikót sem. Ugyanakkor kifejezetten izgalmas problémafelvetések sorjáznak, a Tört fehér című vers ebből a szempontból az egyik legerősebb a válogatásban: „nem látom az erőt / hallom a zajt / az élet verseit eteti / nem az éhezőket” (utóbbi két sor a ciklus címadója). A ciklusokba foglalt versek formailag is elkülönülnek, nem érezni szétesettséget. Ami L. Móger Tímea költői nyelvének nagy erőssége, mindenképp az egységesség, valamint a hatékony és hiteles hangulatteremtés.
A nyelvi játékok gyakran annyira sűrűek, hogy kioltják egymást az erős képek, illetve a szövegeket korlátozó címválasztások. L. Móger Tímea tehetsége épp az elhanyagolhatónak tűnő részletekben mutatkozik meg. A Jégkorszak című rövidvers szókapcsolata („globális elhidegülés”) például kifejezetten sikeres megoldás, ahogy a Káin és (B)Ábel-ciklus darabjai, különösen a Földönkívüli képeslap egy részlete: „Testkabin. Drága, olcsó dráma. Minden a bőr hibája.” Érezhető a szerző kivételes érzékenysége és zabolátlan kísérletezőszelleme, amelyek a további kötetekben csiszolhatnak a most még (kép)zavaros vízión.

Móger Tímea: Homo labilis. zEtna kiadó, Zenta, 2018.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb