Intelem Nagypéntek hajnalán (versek)

Intelem Nagypéntek hajnalán

… és bizony megfeszíttetik az Ő teste

megfeszíttetik ma ismét

és bizony kiontatik az Ő vére

kiontatik ma ismét

és bizony halálnak halálával halatik Ő

halatik ma ismét

de bizony harmadnapon feltámad

feltámad újra

de bizony a Mennyekbe felmegy

felmegyen újra

de bizony Onnan visszajövése lészen

eljövend újra

és megfeszített testének általa bizony

és kiontott vérének általa bizony

beteljesedik az Úr Lelke mindenekben

Miértünk-született Általa

az Úr Lelke ím mindenekben és újra

mondom hát tinéktek bizonyossággal

szólom szavammal én is Hitet tinéktek

a töviskoszorút ma is akárcsak mindég

oly fondorlatos lelkesedéssel fonóknak

az ölő keresztet ma is akárcsak mindég

oly fondorlatos lelkesedéssel ácsolóknak

mondom tinéktek bizonyossággal:

a testét megfeszíthetitek akárhányszor

amiként ma is és újra

a vérét kionthatjátok akárhányszor

amiként ma is és újra

de bizony hiábavaló lészen

a ti gonosz serénykedéstek

ma is miként mindahányszor

MONDOM

mert az Úr mindenható

a győzedelmes Örök-Isten

és ÉLŐ DIADALMAS A JÉZUS

miként minden időkben

úgy itt a Földön is

Ámen!

Tavaszelőn

Hát végre derűsen

zsivajog zsong az űr

jókedvében az Úr

reám tekint és mosolyog

Nem kínoz szorongás

bú se mar

szívemben már

rügyecskék bomlanak

s a lélek minden

hámos nyűgöt levet

A hegy ódon levét

hörpölgetem

s máris lészen a lét

bolyhos alom

szerelmes álom

kívánatos…

Tavaszodom és

végre semmi zűr

tenyerében tart az Úr

mint egy katicabogarat

Felszállni készülök.

Csendélet. Örömködés

Bolyhos szomorúságok

pihés kis bánatok

fészkelnek szívemben

akárha gyapjúsálban

a molyok.

Jól érzi magát szívem

boldog örül

nincs kongó-egyedül:

puha alom

gondos-jó televény---

Ami pedig engem illet

nos örülök én is

mi mást tehetnék egyebet

ha már a szívem oly boldog

és oly gondtalan örül…

akárha… mintha épp…

netán mégis…

‍