Isten hozott! (versek)

Isten hozott!

János, ha eltűnik, elhiszem, hogy van

világvége, a sötétségben turkál,

nem találja helyét a csillagoknak,

a nyelve befoltozza véres száját.

Az évek levetkőztetik, tetőtől

talpig lemossák, fertőtlenítik, de

Jánost lehetetlen ebben a rendben

a maga képére gyúrni, formálni.

Zakatol a szíve, egy gyerek képes

ilyen szívet egyedül megfesteni,

vagy egy szerelmes suhanc kivágni a

házuk előtt álló nyírfa kérgéből.

Jánosnak egyre hevesebben dobog

a szíve, akár a szívós csendőrnek,

aki a deresre húzott tolvajt az

ájulásig ütlegeli a téren.

Sötétedik, a túlélő vak angyal

könyveket hullajt a tábortűzre:

a szív dobbanására, ütemére

dögöljetek meg, szálljatok az égbe.

Döglégy

János anyja beteg, idős asszony, két

fia és a lánya, a háziorvos

tanácsára egy elfekvőbe adták,

tüdőembólia, demencia, a

nyelés ellehetetlenülése, az

utolsó korty pedig a Parkinson-kór,

felemelt keze, ha egy idő után

elengedte az orvosnő, zuhanni kezdett,

mint a koporsó, ha a vivők idő-

nap előtt eleresztik a kötelet.

Előtte évekig János gondozta,

ahogy az Alzheimer-kóros apját,

árva centet sem kapott se gyógyszerre,

se étkeztetésre, az államtól nem is

akart támogatást, szégyellte volna,

a testvéreit meg nem válogatja

meg az ember, ahogy a szüleit sem.

Apja nyugdíját János anyja mindig

igazságosan elosztotta gyere-

kei és unokái körében, és

a dédunokái sem maradtak ki

ebből, ha név- vagy születésnapjuk volt.

Jó testvérei inkább megsértődtek,

ha János kért egy szabad napot, estét,

hogy meglátogathassa a száz kilo-

méterre lakó lányát, unokáit,

persze mindenki egyenlően kapott

az apai és az anyai örök-

ségből, anyja nagy büszkén megvált minden

vagyonától, de maradt Jánossal, hisz

ott a háza, még ha János ki is fi-

zette követelőző testvéreit.

János ma rájött, miért néz rá sanda

szemmel testvére. Kiderült, hogy öccse,

amikor felhívta az anyját, a ma-

ma azt mondta, később tegye, ebben az

időpontban János hívja naponta.

Öccse felemelt hangon tudatta ezt

Jánossal, elfojtott dühvel támadt rá:

– Beszélnem kellett volna vele akkor,

bátyó! Te, velem ellentétben, minden

szarságért felhívod, én meg csak akkor,

amikor kell. Féltékeny volt Jánosra,

ki ezért bűnösnek érezte magát.

A csöndnek hallgatózáskor is jár a

szája. Lecsapja a szilárd döglegyet.

Az óriás kilép a mesekönyvből,

a fején egyensúlyozó vak törpe

kicsavarja a csillagok kiégett

villanykörtéit, nagyokat tüsszent, hisz

allergiás a körte zamatára.

Fűhárfa

         Szüllő Dezső halálának 25. évfordulójára

Gyerekként szívesen kószáltam a dús

réten, megpengettem az alvó szellő

ujjacskáit, ahogy ő a füveket,

vadvirágokat szokta estelente.

Nyolcadikos voltam, a búcsúban meg-

vásároltam Capote Fűhárfáját,

azóta az minden évben az első

és utolsó olvasmányom. Előtte

a Kis-Duna laposon botorkáltam,

ruhámon bogánccsal, nagyon hiányzott

a víz, a felhők illata, tudtam, hogy

merre terem a legnagyobb vadkörte.

Nem féltem senkitől, de bátornak se

mondtam magamat, sikerült kimásznom

a nálamnál idősebbek ágakkal

és náddal lefedett mély bunkeréből,

ahova éjszakai rémálmaim

közepette próbáltam elbújni,

ha a tévében este háborús, vad

filmeket adtak valamely ünnepen.

De sajnos hiába találtam meg a

letakart vermet, a nagybetűs bunkert,

álmomban nem bírtam el a nádszálat,

nem akart beszakadni alattam.

Kollázs

         Debreczeny Györgynek

Szénakazal vagyok, orkánból raktak

össze a kazalmester emberei,

kilépve a szélességet, aztán a

hosszúságot, a csomókból megvetve

az alapot. Előbb mindig a belső

sarkakat, gyűrést csavart a kazal-

rakó, lefogatva a másik villa

szalmával, végről és oldalról is, a

kazal hosszában így hajtva végig

az egész oldalt. Azután a külső

sarkakat és oldalt vetve meg, de a

kazalnak púposan áll a közepe,

hogy ha eső éri, a vizet hamar

levezesse. Mikor a tetejezést

bevégezték, a kazlat jól lekötik,

ezzel téve fel rá a becsületet.

Hegyezés, tetejezés előtt hosszú

nyelű gereblyével csinosítják, a

könnyen hulló, kiálló részeket még

letakarítják, beverik, kihúzzák.

Szénakazal vagyok, orkánból, szélből

rakott össze a megbocsátás védő-

angyala, feltört, hólyagos tenyere

fürdővízben felejtett szagos szappan.

‍