.svg)
Hétfőn, március 14-én délután hat órától az Országházban adták át a legmagasabb magyar állami művészeti-kulturális kitüntetést, a Kossuth-díjat. 2022-ben Kossuth-díjban részesült Király László József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, műfordító, az Utunk egykori szerkesztője és a Helikon főszerkesztő-helyettese, a lap főmunkatársa.
Király László a Helikon irodalmi folyóirat 30. születésnapján. Fotó: Szentes Zágon
Király László (Sóvárad, 1943) József Attila-, Arany János- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, műfordító.
1968 karácsonyától az Utunk szerkesztője, majd a rendszerváltást követően a Helikon egyik alapító tagja Szilágyi István mellett. Munkásságát többször díjazta a Romániai Írók Szövetsége, a Román Akadémia, valamint számos erdélyi és magyarországi folyóirat (Látó, Székelyföld, Szépirodalmi Figyelő). 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2016-ban Magyarország Babérkoszorújával tüntették ki. 2021-től a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiájának tagja, több mint harminc önálló kötet szerzője, többek közt Ion Vinea, Geo Bogza és Lucian Blaga fordítója.
„Király László költészete most sem belenyugvó, beletörődő, megtört vagy megfáradt attitűdöt sugall. Mert ha nem is tud, mégsincsen más megoldás. Gunyoros és fanyar árszpoétikája egyszerre költészettan és anti-költészettan. Egyszerre tesz úgy, mintha éppen ellene mondana minden művészetnek, és fogalmazza meg a bátorság igényét, a szakadék peremén való egyensúlyozás szükségét: mindegy, hogy mit csinál valaki a versben, ha a vers veszélytelen, akkor az nem is vers. De ugyanezzel a gesztussal kineveti a »veszélyes« verset is. Mint az olyasmit, amiről beszélni nem lehet, nem érdemes. Csak csinálni. És megélni. Már ha van olyan egyáltalán.” – írja Antal Balázs Király László Sziklarajz című kötetéről a Helikon tematikus, Király László 75. születésnapját ünnepelő lapszámában.
Király László 78. születésnapját ünnepeli a Helikon szerkesztősége.
Király Lászlónak, sokunk Laci bácsijának a Helikon 2010/5-ös számában közölt versével gratulálunk:
Öreges
Farkasnak, Zoltánnak
Ha majd vén leszek és magabiztos,
miként egy hibátlan hexaméter,
s ülök bambán és részvétlenül,
diófám alatt napkeltére várva,
mely reggelente halom hírt hoz
pörgő betűkkel, szóval, képpel,
hogy ne csüggedjek kívül-belül,
mert érc soraim tárt karokkal várja
az Öreg Költők Antológiája...
– –szóval ha nyár lesz, mert azt kedvelem,
s nem hull levél, és minden óra: kezdet,
s ébred az én, nekem, engem, velem,
s valódi hajnali jázminok lengedeznek,
és élek, és páráll a piros cseréptető,
madár csirren – vagy ami annak nevezhető –,
és látom: a kerten aláballag fakószakállát lengetve a Mindenható,
kit magyarul Arany Jánosnak neveznek
– – akkor vonok föl jelvényt, lobogót,
s nem osztozom többé semmi kincsen,
csak istenemmel, aki nem van vagy volt,
hanem csak óv, ha kell: nem nincsen.
S ifjúságom már távoli, mint egy palack
remekbe hűtött krepkaja vodka;
s rosszul zártak be-ki engem! – a falak
kürtszóra omlanak, ím, rogynak darabokra,
mint a hétszentséges, örök birodalmak!/
Vagy miként – anno... – a Kurva élet kocsma./
Induljatok, várlak, vetni szót, magot.
Itt mindenki meghal, de senki sem halott.
Süvítnek a szelek, de senki sem árva.Közelgő híretek a kaput kitárja.
2010. január 27.
