Levegő és fény és idő és tér (versek)

Levegő és fény és idő és tér

‍(Air and Light and Time and Space)

„– tudod, vagy családom volt, vagy munkám

valami mindig az utamba

állt

de most

eladtam a házamat, és rátaláltam erre

a helyre, egy hatalmas stúdió, látnod kellene a teret

és a fényeket.

életemben először lesz

helyem és időm

alkotni.”

nem, bébi, ha alkotni fogsz

alkotni fogsz akkor is

ha egy szénbányában dolgozol napi 16 órát

vagy

alkotni fogsz, miközben várod a segélyt

egy kis szobában

3 gyerekkel

alkotni fogsz, ha az eszed a tested egy részével

együtt

elszállt

alkotni fogsz vakon

rokkantan

megtébolyodva,

alkotni fogsz, ha egy macska kapaszkodik fel

a hátadon, miközben

az egész várost földrengés, bombázás, áradás

és tűzvész rázza meg. bébi, a levegőnek és fénynek és időnek és térnek

ehhez semmi köze

és semmi mást nem kreál

talán csak egy hosszabb életet

új kifogásokat

keresni.

A szemeteskuka

(The Trash Can)

ez remek, épp írtam két

verset, ami nem tetszett.

van egy szemeteskuka ezen

a számítógépen.

csak áthúztam fölé

a verseket

és beledobtam őket

a kukába.

örökre eltűntek, semmi

papír, semmi hang, semmi

düh, semmi placenta

és utána

csak egy tiszta képernyő

vár rád.

mindig jobb

önmagad elutasítani még mielőtt

a szerkesztők teszik.

főleg egy ilyen esős

estén mint ez amikor

rossz zene szól a rádióban.

és most –

tudom mire

gondolsz:

talán ki kellett volna

dobja ezt a

silányat

is.

há, há, há

há.

Szerelmes vagyok

(I’m In Love)

ő fiatal, mondta,

de nézz rám,

szép bokáim vannak,

és nézz a csuklómra, a csuklóim is

szépek,

istenem,

azt hittem, minden működik,

és most megint ő,

mindig megőrülsz, amikor hív,

azt mondtad, vége van,

azt mondtad, befejezted,

figyelj, elég sokat éltem, hogy

rendes nővé váljak,

miért kell neked egy rosszlány?

szereted, ha kínoznak, ugye?

azt gondolod, az élet pocsék, ha valaki pocsékul

bánik veled, minden a helyén van,

ugye?

mondd el, ugye, így van? azt akarod, hogy úgy bánjanak veled

mint egy darab szarral?

és a fiam, úgy volt, hogy a fiam találkozik veled.

elmondtam a fiamnak,

és kidobtam az összes szeretőmet.

felálltam egy kávézóban, és azt kiáltottam,

SZERELMES VAGYOK,

és te most hülyét csináltál belőlem…

sajnálom, mondtam, igazán sajnálom.

ölelj át, mondta, átölelsz, kérlek?

soha nem voltam még ilyen helyzetben, mondtam,

ilyen szerelmi háromszögben…

felkelt, és rágyújtott egy cigarettára, borzasztóan

remegett. fel-le járkált, vadul és őrülten. kicsi

teste volt. a karjai vékonyak voltak, nagyon vékonyak, és amikor

üvölteni kezdett és ütni, megtartottam

a csuklójánál fogva, és megértettem a tekintetéből: gyűlölet,

évszázados, mély és igaz. tévedtem, méltatlan voltam és

beteg. minden, amit addig tanultam, kárba ment.

nem volt élőlény, aki olyan aljasan élt, mint én,

és minden versem hamis

volt.

Charles Bukowski (Andernach, 1920 – Los Angeles, 1994) német származású amerikai író és költő.

‍