.svg)
[ma látok minden repedést] (versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 06. (908.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
[ma látok minden repedést]
eleinte csak a házakat figyeltem
ma látok minden repedést
és tudom azt is ki lakik benne
mikor imádkozik és kihez
mikor paplanát szorítja
ordítva sír és könnyeit
reggelre álma visszalopja
ma tudom a kövek hol hevernek
hidegen és válogatatlanul
[félig elsírt tragédiák]
csikkeket tömtünk a repedésekbe
maradjunk távol a fénytől
csattanó folyosók ajtaja
félig elsírt tragédiák
térdepelve öleljük egymás
leheletét a koromsötétben
sikító villamos a sétatér előtt
ki borogatja lázas homlokunkat
ecetkönnyeink
ha árnyunk is csak tapogat vakon
bőröndök egy újabb költözéshez
[ez nem az a vers]
ez nem az a vers amire vártál
nem evezünk és nincsenek sirályok
bőrkabátban állunk az iszap partján
némán szakadtan sorsba-látok
bóják csapódnak a szappanos éjnek
ütemtelen bőrünkön a rezgés
nem szégyen tökéletlenséged
reggelre arcunk mások újrafestik
