„Nincs füveskönyv-összeállító identitásom. Tervem: az improvizáció.” – Prieger Zsolt kolozsvári könyvbemutatója Szerb Antal idézeteivel

365 Szerb Antal-idézet kísérhet végig 2026-on Prieger Zsolt idén kiadott válogatásában. December 14-én a Bulgakov Caféban mutatták be a Corvina Kiadó gondozásában megjelent Egy évem Szerb Antallal, 365 idézet című könyvet. Prieger Zsolttal Nagy Eszter harmadéves bölcsészhallgató beszélgetett.

A huszadik század egyik legsokszínűbb írójaként lehet hagyatkozni az Utas és holdvilág, A Pendragon-legenda vagy a Magyar irodalomtörténet sikerművek alkotójára, Szerb Antalra. Munkássága tagadhatatlanul szerteágazó, minősége kimagasló. Mindezekről Prieger Zsolt is meggyőződve tanúskodott, azonban e rendkívüli életmű mai ismeretmértékét kevesellte, ezért egyévnyi Szerb Antal-idézettel kívánja fel- és újralendíteni az író közismertségét.

A „beskatulyázatlan alkotó” megnevezés szintén a sokoldalúságra utal, ez pedig Prieger Zsolt munkájáról is elmondható. Az írói, zenészi, produceri, újságírói és tanári minősége mellett a Szerb Antal Társaság alapítótagi érdemét is a magáénak tudhatja, gyakran ötvözi foglalkozási területeit. A huszadik század remekírójára nem szokványosan talált rá; Prieger a kevésbé kanonizált művek olvasása közben figyelt fel Szerb Antalra. Elmondása szerint csodás megtapasztalni az író szenvedélyes életszeretetét, mélységeit és aspektusait, amik félelmetes maisággal bírnak. Eleinte önmaga szórakoztatása motiválta spontán idézetgyűjtését, ám nem sokkal később missziójának részévé vált: célja a fiatalok körében emlékezetesen és emészthetően megszerettetni az olvasást. Külön kiemelte, hogy az Egy évem Szerb Antallal, 365 idézet műfaja távol áll tőle. „Nincs füveskönyv-összeállító identitásom” – jelentette ki, kitérve az ehhez kapcsolódó felszínességre és hidegrázásérzetre is. Mégis egy füveskönyvszerű könyv bemutatójára gyűltünk össze… Leszögezte, hogy mindez „nem volt tervszerű”, csak improvizáció; a válogatást pedig minden esetben önkényesnek tartja, bár olykor súrolja az esetlegesség határát.

A főleg tanárként tevékenykedő Szerb Antal nagyrészt éjszakázásai során alkotta irodalmi műveit. A kötetbe emelt bekezdések, mondatok az aktuális politikai és társadalmi kontextusban fokozottan aktualizálódnak. „Szerb Antal olyan, mintha az apánk lenne” – állapította meg Prieger. Az ő személyes kötődése az idézetek késztette önreflexióban rejlik, mely a húsz évvel ezelőtti énjét segíti értelmezni: „Izgat, hogyan változik a befogadás” – tette hozzá. A kötet maga egy nem megszokott, ám annál személyesebb hangvételű előszóval indul: egy levéllel. Ennek címzettje „Kedves Tóni”, feladója pedig a neki mindent köszönő Prieger Zsolt. Így pontosítandó az előszó meghatározása, hiszen ez valójában egy barátnak írt vallomásszerű levél, amivel a Szerb Antal-életmű jelentőségére emlékeztet bennünket. 

Prieger már említett irodalmi missziója multidiszciplináris. A zene médiumával egyedi módon ötvözi az irodalmat: eddig 23 írói-zenészi előadást tudhat maga mögött, amik váltakozó partnerekkel, szövegekkel valósultak meg más-más környezetben. Zenés irodalmi műsoraikkal iskolákba is ellátogatnak, bevonva minél fiatalabb generációkat is. Hamvas-technojára mint nagyobb extázisélményt nyújtó zenére gondol. A témával kapcsolatban felmerült a kánon kérdése és a kanonizáció folyamata is. Határozott meggyőződése, hogy a kialakított kategóriák működésképtelenek, szükség van egy helyet kínáló gesztusra, szerinte „minden fiókból kihúzható egy zseniális mű, ami képes tanítani”, ehhez pedagógusi tapasztalata szolgál háttérként.

Prieger Zsolt azt vallja, a jó válogatáskönyv elindítja az olvasót egy úton; a siker az, ha a gyűjtés másnak is érték, és kedvet ad a további elmélyüléshez az adott szerző életművében. A jövővel kapcsolatban elárulta, hogy a Corvina Kiadóval közösen egy József Attila-válogatáson dolgoznak, ami egy teljesen eltérő struktúrára épül fel. A már javában tartó munka folyamán érzi az „erőket, amik kegyelemszerűen jönnek” a folytatáshoz. „Kevés óra van egy napban, de boldog vagyok. Még fáradtnak se mondhatnám magam. Vannak terveim – nem is tervek, hanem improvizációk. Az életemet is így élem.”

‍