.svg)
Tamás Gáspár Miklós erdélyi magyar filozófus jelenleg Budapesten él, számára Kolozsvár „mindenekelőtt katasztrófa”. A városhoz fájdalmas emlékek kötik, 1978-ban ugyanis el kellett hagynia az országot. A Transindex könyvestéken, július 17-én a szerző megosztotta történetét a jelenlévőkkel, Antitézis című kötete kapcsán pedig Gyöngyösi Csilla és Horváth-Kovács Szilárd kérdezte őt. Humorát és ironikus, reflexív attitűdjét a Tranzit ház udvarán üldögélő közönség nevetéssel és bólogatásokkal értékelte.
Gyöngyösi Csilla a szerző élettörténetéről, Kolozsvárhoz fűződő viszonyáról érdeklődött. Tamás Gáspár Miklós saját sorsát nem tartja egyedinek, a 20. században ugyanis millióknak kellett elhagyniuk Romániát az aktuális uralmi rendszerek miatt. Bár a mai napig rengeteg sérelmet és fájdalmat idéz fel benne Kolozsvár, mégis örömmel tölti el, ha hazajöhet. Budapestről úgy fogalmazott: „egy város, amihez sok közöm van”, majd különböző helyekről mesélt, ahol megfordult életében és mindig az „elbocsátás tárgyát képezte”.
Fotó: Transindex.ro
Horváth-Kovács Szilárd arra volt kíváncsi, mit jelent az a típusú marxizmus, amit a szerző képvisel? Tamás Gáspár Miklós szerint a marxi korpusz lényege, hogy mindenki tudja: a létező politikai rendszerek nem felelnek meg az igazságosságnak. Marx szerint a modern társadalmakban létező egyenlőtlenség és igazságtalanság nem ok, hanem okozata annak, ahogyan az értékesítés és fölhalmozódás végbemegy, az egyén akaratától függetlenül. Tamás Gáspár Miklós megjegyezte, az emberek ugyanis mindig is tudták, hogy nincs lényegi különbség közöttük (elképzelhető viszont, hogy lehetetlennek tartották, vagy éppen félelmeik miatt igyekeztek eltussolni). Gyöngyösi Csilla hozzátette, az egyenlőtlenség egyre nagyobb formákat ölt. Az elmúlt időszakban a kizsákmányolás újabb formái jelennek meg: megszűnik a munkaszerződés, a kollektív munkásjogok, az önfoglalkoztatottság önkéntes rabszolgasággá kezd válni. A szerző szerint a helyzet valóban romlik, mert azok az erkölcsi energiák, amelyek ezt valamelyest kordában tartották, a 40-es évektől fokozatosan megszűnnek vagy éppen megszüntetik őket. Elmondása szerint a munkásmozgalomra ma is nagy szükség lenne, hiszen a választópolgárokat fel kell világosítani arról, hogy milyen formában járul hozzá az állam a különböző kizsákmányolási formákhoz.
Tamás Gáspár Miklós szerint az emberiségnek hatalmas erők vannak a kezében, de mégsem arra használja, hogy megmentse magát. Ugyan megvannak a technikai, gazdasági, intellektuális, morális és erkölcsi eszközei, mégsem tud kis dolgokban sem tisztességesen viselkedni. A kérdés a következő – kezdte zárógondolatait a szerző – amelyet valamilyen formában különböző politikai pártok feltesznek: akarjuk-e, hogy nekünk és színes bőrű szomszédainknak jobb legyen, vagy azt, hogy nekünk egyértelműen jobb legyen, mint színes bőrű szomszédainknak? A szerző szerint a leggyakoribb választás az utóbbira esik, annak ellenére, hogy ez a legtermészetellenesebb. Ennek megakadályozására nagy szükség van, Tamás Gáspár Miklós szerint az a baj, hogy „nincs hozzá filozófiánk, vallásunk, államunk és nincs bátorságunk”.
