Nyelvi egyszeregy

Fehéringes közmagyar. Beszélgetések Kányádi Sándorral. S. a. r.: Pécsi Györgyi. MMA Kiadó, Budapest, 2023.

„Interjúk kísértete járja be a világot” – vallja Kányádi Sándor Kántor Lajosnak 1979-ben, maga is egy interjúban, s ezek helyettesíteni vélik a könyvkritikát, de még magát a verset is. Nem tudom, összesen hány interjú készült Kányádival élete során, az MMA gondozásában megjelent Fehéringes közmagyar huszonhárom interjú mentén próbálja körüljárni, mit is gondolt Kányádi szülőföldről, költészetről, fordításról, román–magyar kulturális kapcsolatokról, irodalom és politika viszonyáról, felolvasóutakról. Azaz mindarról, ami őt a kortársak és az olvasók számára azzá tette, akinek ismerjük. Egy 1968-as, Huszár Sándor készítette beszélgetéssel indít a kötet, s egy 2012-ben, az Irodalmi Jelen számára készült beszélgetéssel zárul. Kronológiai sorrendben, egy-egy frissen megjelent kötet apropóján kérdezik Kányádit, s bár a kérdezők rendre visszatérnek a szerző indulására, szülőfalujára, a költői megszólalásmód lehetőségeire, népszerűségére, egyáltalán, a vers mibenlétére, a negyvenéves időkeret elég tág ahhoz, hogy érezni lehessen azokat az elmozdulásokat, amelyek Kányádi költészetének jellegét formálják. S amely mentén a ma olvasója kijelölheti azokat a bójákat, amelyek eligazító és megtartó erejűek lehettek Kányádi számára. Petőfi és Illyés szerepe, a szülőföld adta mérték, a vers mondhatóságába-erejébe vetett hit állandósága mellett azonban a ’89 után készült interjúkból kitapintható a közegét vesztett költő kiábrándultsága, az új társadalmi helyzethez igazítandó megszólalásmód szűkössége is. Képes-e Kányádi írógépe havazásról úgy verset írni, hogy a havazás ne mutasson túl önmagán, az emberi és nyelvi közeg megváltozása miatt otthontalanná váló szerző számára hol lesz az a nyelvi haza, amelyben a kötet során újabb és újabb árnyalatokkal kontúrozott ars poeticáját újra átgondolhatja?

„Azt hiszem, a költészetnek ugyanúgy, mint a matematikának, a nyelvi egyszeregyen kell alapulnia, és a mi korunk meg is adná a lehetőséget, hogy Balassi minél több versünket érthesse” – mondja az egyik interjúban, s ez az „egyszeregy” a könyvre is érvényes. Olvasmányos, szerethető beszélgetőkönyv a Fehéringes közmagyar – több mint negyvenévnyi hosszútávfutás, egy korszak lenyomata. Melynek alapkijelentései ma is érvényesek: „Sok a költő – mondja rögvest a legelső, Huszár Sándor készítette beszélgetésben. – Több, mint a vers.” És ez, ha belegondolunk, talán ma sincs másként.