SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: mysterium musarum. VI.

Episzódioi: eseményekÁnágnoriszisz, Recognitio, Agnitio – Fölismerés
1. A drámai MűMercurius-i Mérnökei a Múzsák.
2. A Múzsák azok a Műre ható, rezgéstani Energia-Entitások, amelyek az általuk megszállott és a szervesült Szeretettől áthatott Szerző-Szerver által szerzett Mű létfokozati hatásfokát – az ontológiai Teljességhez való fölzárkózás és az ebben való részvétel teljesítményét – meghatározzák.
3. A Múzsák eképp a Mű révén fölerősítődő és a Befogadóban kiváltódó esztétikai Hatások Hatalmasságai.
4. A drámai Mű többes számban lévő s ugyanakkor egységes Én-Entitásként működő bio-kibernetikus Kiborgja és táltos Tálosza1 – az elragadó jellegű, 4., 5. és 7. típusú Találkozások asztrál-testeket szállító és mozgató Repülő Űr-Színház-Tere és Inter-Teatruma – tehát egyfelől Mega-Médiumként, másfelől pedig Reléként működik a Múzsák Realitása, valamint a Színművész és a Befogadó mentálisan újratöltött, újratáplált, realimentált valósága – azaz a Színész és a Néző-Befogadó által egyaránt érzékelt, váltig változó környezet-struktúrálódás – között.
5. A Szín-Művész s az általa lélekvezetett Néző-Befogadó-Látogató a MűTáloszában találkozik a MűMúzsáival. E sikeres és szakrális Találkozások közvetlen eredménye pedig az elragadtatott – és eképp az elragadó hatású – Színészről a Nézőre óhatatlanul átragadó, föltétlen elragadtatás.
6. Az egyiptomi Bá-test és a bámulatot keltő hatás-esztétikai Bű-Báj istennői – a Derű, a Ragyogás és a Virulás – a háromhermetikus, karnálisan karmikus és karizmatikus Khárisz,
Eufroszíné Áglájá







Táliá


ugyanolyan ékes ék-alakban szállnak alá s lényegítik át megszállván a Színész eként átszellemülő Lelkét, mint ahogy teszik azt a Múzsák.
7. Re~RaRakétájában – a drámai Mű és az ÉlőElő-Adás szárnyas, T(h)ália-i Táloszának asztrál-testeket keltető-termő, dinamikusan daimónikus és termonukleáris természetű, Tér-Teremtő Terem-Teátrumában – a Mimetikus Memoria, a hellén Mnemoszíné és Zeusz közös Múzeumában mint pszichoszomatikus, létezéstechnológiai Műtőben – a szinesztézikus Révületbe (vö. fr. rêve, álom, kábulat) ejtett Színművész testi-lelki kettősét műtik át a Múzsák a magamaguk mágikus és magnetizált Másukká, Másolatukká és Médiumukká.
8. E transzcendens génsebészeti operáció és ontológiai Oltás következtében a Színművész szerves Radarként már távolról, telepatikus és premonitív módon előre érzékeli RaRajainak uranoszi uragánként való közeledtét, a belső Peripet(h)eját, azt az Őrangyali Örvényt, amidőn Pállász Ba-testű Baglya lecsap és becsapódik: a Színészre egyénileg kiszabott, deontológiai Fordulatot: az onto-tematikai Metamorfózist, a művészi Átalakulást.
9. A Múzsák, az Együtt-, a Köz-mozgó Kozmosz és a Teilhard de Chardin-i Közlő-Gömb, a Noosz-szféra antehumánoid jellegű Energia-Entitásai szimetrikusan mágikus, magnetikusan sarkított, észak-déli irányítottságú, deltoid, fordítottan piramidális és bio-rádioaktív Rajokban érkeznek sugarasan, azaz radiálisan a magnetoszféra Régi és ÉgiRégióiból:
KálliopéKlejóÉrató
EutérpéMelpomenéPolihümniá
TérpszikóréUrániáTáliá
10. A Szín- és Árny-Művész Auráját, az Ember-Umbra őrző-védő Ál-Arcát képező harmonikus és hermetikus Kháriszok2 – a hatáskiváltó s eképp a kellő Kellem istennői – a MűMúzsáiban3 osztódnak (Di-VisioDi-Vina, isteni osztódás) és szóródnak szét (Multi-plicatio, sokszorozódás, szorzás), azaz emelkednek a négyzetre a Létesítő Látás és a szó-rakóIge és igenlő Állítás – a Szórakoztató Szó – Temporális Templomában és Tér-időt kiterjesztő Teátrumában:
Kálliopé Klejó






Erátó

s. í. t.
11. A drámai Mű a Múzsák pszichoszomatikus leszállópályája és hangtani hangárja: a Múzsák a Műben landolnak. E transzhumánus légiflotta parádéjának a rangfokozati emelkedésű szereposztása pedig a következő:
KÁLLIOPÉ (Kalliopé), Καλλιόπη, a Szép­hangú: az ékesszólás, az elbeszélő­művészet, az epikus költészet hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: aranykorona, könyv, viasztábla és íróvessző, trombita.
KLEJÓ (Klió), Κλειώ, a Híres: a történetírás, a hős-eposz hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: babérkoszorú, hattyú, könyv vagy összegöngyölt irat, viasztábla és íróvessző, néha trombita.
ÉRÁTÓ (Érató), Ἐρατώ, a Szeretetreméltó: a szerelmi, az erotikus és az anakreonikus költészet, a lírai és kórus-költészet és az elégia hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: mirtusz- és rózsakoszorú, lant, mélyhegedű, csörgődob, hattyú.
EUTERPÉ (Euterpé), Εὐτέρπη, a Nagyörömű: a tánczene és a zene hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: fuvola vagy kettős oboa (áulosz) és egy másik hangszer (trombita), korona, hattyú.
MELPOMENÉ (Melpoméné), Μελπομένη, az Éneklő: a szomorújáték hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: kürt, szőlővenyige-koszorú, kard, tragikus színházi álarc, a lábainál fekvő jogar.
POLÜMNIÁ (Polihimnia), Πολυμνία, a Sok-himnuszt-zengő: a nászdal, a siratóének, a pantomim, a retorika és a dicsőítőének hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: gyöngykoszorú, orgona.
TERPSZIKHÓRÉ (Terpszikhóré), Τερψιχόρη, a Bájtáncosnő: a táncművészet, a világi költészet és a kórus-költészet hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: virágfüzér-koszorú, húros hangszer (mélyhegedű, lant).
THÁLEJÁ (Tháliá), Θάλεια, a Virágzó: a vígjáték, a pásztorköltészet hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai : repkénykoszorú, hangszer (gyakran mélyhegedű), komikus színházi álarc, összegöngyölt irat.
URÁNIÁ (Urániá), Οὐρανία, az Égi: a csillagászat és a csillagjóslás hatáskeltő Hatalmassága. Ismertető jelmeze és kellék-kódjai: csillag-korona, körző, gömb.
12. A drámai Műben és a színházi Elő-Adásban tehát az elbeszélőművészet, a hős- és vígeposz, az ékesszólás, a történetírás, a lírai és a szerelmi költészet, a zene, a siratóének, a nászdal, a pantomim, a szónoklattan, a dicsőítőének, a táncművészet, a kórus- és pásztorköltészet, a csillagászat és a csillagjóslás hatás-elemei összegeződnek.

Jegyzetek:1 Τάλως, Héphaisztosz által készített szárnyas bronz-automata óriás. Az üzemanyagát az istenek vére, az ikor képezte. Jókai a XX. század regényében jelentős technológiai szerephez juttatja e titokzatos anyagot.2 Vö. rom. har, kegy, kellem, báj, tehetség.3 Gör. Μοῦσαι, Muzáj, Múzsák. A mesterségekként számontartott kép-festés és -faragás, valamint az építészet, az étkezés- és a kert-művészet az Ókorban nem tartoznak a Múzsáknak alárendelt művészetek közé.