Tallérossy Zebulon levele az olvasónőhöz és az olvasóhoz

Tekintedezs barátom hölgyem, uram, hagyj szólídzsam meg magát imigyen, nem előre decsiziálni, a kinek izs irom a levélt. Olyan ideám attakált vala a minap, hogy megirom e levélt a zukunftbéli olvasónőnek, olvasónak, hogy sürü intelméimet tudatára adazsam. Onnan gyüt az idea, hogy a tekintedezs mindenlevesben kanyál Jókai Móricz, irázsaim cenzorja is megirta volt a zukunfbeli század románját, ezs abban ot mindenfilit is hadovált a jüvürűl. Ha nekije, tekintedezs Móricznak szabadott vala, nékem, Tallérossy Zebulonnak izs lehetzséges, ezs csak hogy tudzsad, kedves barátom, ideámat ezs irázsomat szupportálta Mindenváró Ádám izs, öt izs erőzsen motivieroszta Móricz csenzurális fenekedézse. Ejnye. Nem izs mongytam az andekotat, hogy ezt levélt jól relytem el, hogy Móricz ne kapja meg, ezs ne alakijozsa át, ezirt bérelytem a buttélijába, ezs ázsom el a gartenban.

De rétúrnirozunk az ideámhozs. Hogy ez az idea nagyon korszerü, azt tetszik altallatnyi. Ugyan, Móricz tekintedezs uram irgya teli az ujzsagokat románjaival, atól mig nem nagy iro önadsága. A ki sokat ir, kevist margolászik. Ezs a mázsik sem, az a ki Mikszáth nevezetjü. Meg Kálmán. No, ejnye, azs sem. Ekszplikálja magát it ezs, ot ezs, anekdotat mezsél, de slussz. Mig hogy a Feri meg a Mari? Kitet ezs érdekel! Ugy e kedvezs olvasónő, olvasó. Egyebekrül ne izs bezéljek. Mert sziles e orszagban minden báró ezs gróf aztat fantazialja, hogy ök ezs nagy irók, mongya eztet az, a aki Eötvös meg az ezs, a ki Kemény. Ejnye. No. Holot az igazság? Hogy mit szolok ehöz a dologhoz? Ha veszek égiszet, van is benne valami jo, nincs is benne valami jo: irgyanak, ne tilalmazozza aztat senki. De jo volna disponibilis literatus teoreticus urak számára kísz terrénumot találnyi, hogy tuggyák, mik az igazság. Hogy nagy tekintedezs iro egy vagyon sziles e vidéken, Tallérossy, a Zebulon, ajánlom magamat a literatus teoreticus urak számára. Az Üstökös ezs akor volt vala jo, mikor jomagam redakláltam. Irtam ezs odát a rájxráthoz, a politicus csizmadiát váltottam le, abcug, vezettem bé a kípes törtinyetet, tekintedezs hölgyem, uram, néznyi kel, olvasnyi nehiz.

Ejnye, no, kedves tekintedezs olvasónő, olvasó, ki decsiziál? Ot a zukunftbeli terrénumban mongyák meg a literatus teoreticus uraknak, hogy Tallérossy, a Zebulon volt vala a legizslegmaximus iro sziles e vidéken, országban ezs kivüle. Csak en azt mondom, tesik megníznyi az Üstökösben irásaimjat – az az en composition! It az igazság, csak Móricz, a Jókai ezs a kik mig irtak, alájaforssziroztak. Ünnepiljen engim minden ezs napon a jüvübüli olvasónő ezs olvasó.

Maradok respectioval, alazatos szolgja,
Tallérossy von Zebulon

‍

A levelet megtalálta, nem cenzúrázta és közreadta

Vincze Ferenc

‍