Telefonszámla

Dániel tizenkét éves, vékony, szeplős fiú, a kamaszkor küszöbén, aki szüleivel egy kétszobás panelban él, ahol a falak mindent áteresztenek: a szomszéd veszekedését, a kutya nyüszítését, sőt még a negyediken lakó Zoltán hamis hegedűjét is. Hamar megtanulta, hogy minden mozdulat hallatszik. Egy vasárnap este azonban szokatlan csend ült a házra, szülei a konyhában tették-vették a dolgukat, ő pedig a nappaliban unatkozott. Minden előzmény nélkül felpattant, és apja íróasztalának fiókjait kezdte húzogatni. A felsőben egy aranyhegyű tollat talált, de tudta, apja sosem adná oda, a másikban egy notesz számokkal és címekkel, az alsó fiók viszont szorult, nagyot nyikordult. Egy pillanatra megállt és hallgatózott, a konyhából továbbra is beszéd szűrődött át. Megsárgult iratokat és számlákat talált, alattuk pedig egy vastag magazin lapult, csillogó borítóján egy fürdőruhás lány mosolygott, fölötte vastag betűk hirdették: PLAYBOY, a sarkán apró számok: 2002. május. Dani megdermedt. Szíve kihagyott egy ütemet. Osztálytársai már emlegettek ilyen dolgokat félmondatokban, vihogva, ügyetlenül, olyan szavakat, amelyeknek a jelentését nem értette teljesen. Otthon sosem beszéltek erről. Kétszer látott már csókolózós vagy félmeztelen jelenetet a tévében, ám olyankor anyja vagy apja gyorsan csatornát váltott, csak annyit mondva: „Ez még nem neked való.”

Az újságot remegve emelte ki. Már visszacsúsztatta volna, de a kíváncsiság megállította. Szobájába vitte, az ágy szélére ült, kinyitotta.

A lapok surrogtak ujjai között. Az első oldalakon hosszú cikkek: politika, filmek, sport, nevek, amiket félig ismert, félig nem. Egy különös szöveg egy swingerklubról, amit nem értett, interjú egy híres popsztárral, tanácsok sikeres férfiaknak. Egy rovat James Bond új autójáról és egyéb luxuscikkekről, csillogó órák, bőrből készült táskák és elegáns öltönyök képeivel. Egy mondaton különösen megakadt a szeme: „a sportkupé olyan, mint egy gyönyörű nő”. Eszébe jutott a család 1310-es Daciája, Piroska. Nevetett. Az anyja keresztelte el, ő sose gondolt rá nőként.

Továbblapozott. Rebeca, vörös hajú, mosolygós lány képei következtek: zakóban, aktatáskával, majd az asztalon, picire nyírt szőrzettel… ott lent. A lap közepén egy rövid felvezető után BB Viola köszönt vissza, csak reklámokból ismerte a Big Brother műsort, mivel késő este ment a tévében. Ő olyankor már aludt, de egy ajánlóban látta már ezt a lányt, aki most huncut mosolyával fürdőruha nélkül pózolt, igazi vadmacskás tekintete volt, de az a raszta haj nem tetszett a fiúnak.

A lap alján egy hirdetés állt: Nicole, a szőke nő fotója, alatta szám és ígéret: „Hívj fel, dögös vagyok!” A kiskamasz rajta felejtette a szemét. Forróság öntötte el. A teste reagált valamire, amit nem értett, csak érezte: ez más, mint mesekönyv vagy képregény. Kíváncsiság és bűntudat kavargott benne, miközben az jutott eszébe: „Miért rejtegeti ezt apa? Nekem szabad nézni?”

Az arca elpirult. Gyorsan lapozott egyet, mintha ettől a saját gondolatait is elrejthetné.

– Kincsem, kész a vacsora, gyere enni! – szólította anyja a konyhából.

Hívása megtörte az idilli kapcsolatot közte és a látottak közt, kiosont csöndben a másik szobába, lassan visszacsúsztatta az újságot a fiókba.

Kisétált a konyhába, ahol anyja épp a tányérokat rakta az asztalra.

– Sokáig gubbasztottál bent, mivel foglaltad el magad? – kérdezte mosolyogva.

– Semmi… csak olvastam egy kicsit – felelte a kiskamasz, elrejtve a zavarát. A magazin képei még mindig ott motoszkáltak a fejében, és ahogy anyjára pillantott, feltűnt anyja blúzának mélyebb kivágása, a kerek formák, amiket eddig észre sem vett. Vér tolult az arcába, és inkább a tányérjára szegezte a tekintetét. Kanalazta a vacsorát, de közben csak a fiók mélyén lapuló színes újság járt az eszében.

– Biztos valami izgalmas volt, igaz? – kérdezte az anyja könnyedén, miközben a haját igazította.

– Igen… – bólintott Dani, és elharapta a mondat végét.

A fiú nem akarta tovább feszegetni a dolgot, vacsora után minden ment a megszokott rendben: rajzfilm, híradó, fogmosás. De valami megváltozott. Az ágyban forgolódva újra meg újra a fiók járt az eszében, s a folyóirat képei közé lassan beúsztak osztálytársnői. Vajon nekik is vannak olyan domborulataik, amiket a színes pólók eltakarnak? A gondolat heves szívdobogást hozott, egyszerre édes és tiltott izgalmat. Dani tudta: másnap újra kinyitja a fiókot.

Másnap iskola után sietve ment haza, mivel tudta, hogy pár órát egyedül lesz otthon. Nem ment a barátaival csínyeket elkövetni, nem figyelt senkire. Egyetlen dolog járt a fejében: Nicole. Amint belépett, ledobta a táskát, és már a fiók előtt térdelt. Most nem kellett óvatoskodni. Mohón rántotta ki a magazint, a címlap hűvössége ellenére is lángra gyúlt az arca.

Nicole a lapokon most is várt rá. Haja, alakja, tekintete magához láncolta a fiút, lélegzetét visszafojtva lapozott. A magazinnal a kezében odalépett a vajszínű telefonhoz, ujjai reszketve simultak a hideg műanyagra. Felemelte a kagylót, a füléhez szorította, mire a vonalból halk, mély zümmögés hallatszott. Egy pillanatnyi hezitálás után mutatóujját a tárcsa egyik mélyedésébe illesztette, és határozott mozdulattal elforgatta. A szerkezet sercegve pörgött vissza a helyére, apró kattogásokkal jelölve a számokat.

Nulla… nulla… három… hat…

A tárcsa minden egyes visszafordulásnál egy halk, rugós kattanással tért vissza, a hangok szinte doboltak a nesztelenségben.

Kilenc… nulla…

A feszültség egyre nőtt, a zihálásával együtt hallotta a telefon mechanikus kattanásait.

Hat… hat… hat…

A számok lassan összeálltak egy végzetes sorozattá, az utolsó számokat már szinte remegve tárcsázta.

Hét… hét… hat… kilenc…

Az utolsó kattogás után egy pillanatnyi szünet következett. A vonal mélyén a csend súlya ránehezedett a levegőre, majd hirtelen egy halk, elektromos zörej jelezte, hogy a hívás életre kelt…

A tárcsahang lassan kihunyt, és hosszas, vontatott csengés törte meg a némaságot. Dani türelmetlenül szorította a kagylót, a szíve szaporán vert. Már éppen elbizonytalanodott, amikor létrejött a kapcsolat.

– Ön Magyarország közkedvelt szextelefonját, a Sensual Line-t hívta. Forró beszélgetések, titkos vágyak, buja élvezetek várják önt. A beszélgetés emeltdíjas! – szólt bele a vonal túlsó végéről egy kellemes, mély, csábító, de szinte túl tökéletes női orgánum, amely szinte simogatott a suttogással.

A fiú nagyot nyelt, ujjai remegtek a tárcsán.

– Magyar nyelvű beszélgetéshez tárcsázza az 1-es gombot. For English, dial 2.

Egy pillanatig csak hallgatta, aztán összeszedte a bátorságát, és lassan elforgatta a tárcsát az egyesnél. Halkan sercegve pörgött vissza, majd egy rövid nesz következett.

– Ön elmúlt 18 éves? Igen – tárcsázza az 1-est. Nem – tárcsázza a 2-est.

Tétovázott. A torka elszorult, a teste bizsergett. Ha a kettest nyomja, vége. Ha az egyest…

Lehunyt szemmel tárcsázott.

Egy pillanatnyi hangtalan állapot, majd a vonalból lágy dallam szivárgott. A háttérben egy szaxofon kúszott végig a hangokon.

– Kérem, várjon…

Ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Már nem volt visszaút. A zene épphogy megszólalt, amikor határozott kopogás rázta meg az ajtót. A fiú torka összeszorult. Rémülten visszacsapta a kagylót helyére. A szaxofon zenéje elhalt.

Egy pillanatig mozdulatlanul állt, mély levegőt vett, és kiment. Résnyire nyitotta az ajtót: ott állt a szomszéd Erzsike néni, virágos háziruhájában. Dani szeme megakadt rajta; a felfedezés miatt a látvány új árnyalatokat kapott. A néni haja őszülő volt, de a vörös tincsek még felsejlettek, Rebecára emlékeztették. Bőre ráncos, mellei lelógtak, képzelete tovább szaladt: biztos fiatalkorában ő is szép nő lehetett. Vajon neki is voltak olyan fotói? A gondolat egyszerre keltette fel a kíváncsiságát és a tiltott izgalmat.

– Szervusz, Danika! Csak azért jöttem, hogy szóljak, ma jönnek a villanyórát leolvasni. Ha esetleg anyuék még nem érnének haza addig, ne ijedj meg, nyugodtan engedd be őket, hadd végezzék a dolgukat.

Ő bólintott, még mindig kicsit kapkodva a levegőt.

– Csókolom! Jól van.

– Ha meg elmentek valahova, mondd meg nekik, hogy majd koppantsanak be hozzám, és hagyják ott a kulcsot, én beengedem őket. Ne legyen belőle gond, nehogy még büntetést kapjatok, tudod, milyen szigorúak mostanában ezek!

– Aha, persze.

Erzsike néni kedélyesen bólintott, de nem mozdult. Egy pillanatig méregette a fiút, majd tovább folytatta:

– És egyébként hogy vagy? Hogy megy az iskola?

– Jól, minden rendben – felelte gyorsan, és remélte, hogy ezzel lezárja a beszélgetést.

– Na, annak örülök! És anyukád? Rég jött le egyet kávézni.

Dani úgy érezte, hőhullám söpör végig a szobán, vagy talán csak a helyzet feszítette így. Egy gondolat zakatolt benne: vissza kell mennie a telefonhoz, hátha még újra felhívhatja a számot.

– Igen, ő is jól van – vágta rá. – De most sok a házim, Erzsike néni…

– Ó, hát persze, persze, nem is tartalak fel! Tanulj csak ügyesen – csapta össze a kezét a néni mosolyogva. – Azért mondd meg anyukádnak, amit mondtam!

– Persze, persze, megmondom – bólogatott, és már egy lépést tett hátra, hogy finoman jelezze, ideje lezárni a beszélgetést.

– Rendben! Akkor nem is zavarlak tovább. Szép napot, aranyom!

– Viszontlátásra! – motyogta a fiú, és amint a néni elindult lefelé a lépcsőn, ő gyorsan becsukta az ajtót.

Dani hallgatózott, figyelt még pár percig, hogy biztos legyen: nem zavarja senki. Aztán visszalépett a telefonhoz. Most már kevesebb félelemmel, rutinosan forgatta a tárcsát. A jól ismert robothang köszöntötte, mintha egy régi ismerős szólna hozzá.

A szaxofon muzsikája újra betöltötte a csendet. Szíve kalapált, a kagyló remegett a kezében. Az idő kifeszülni látszott, minden másodperc hosszúra nyúlt. Már-már azt hitte, senki nem fog válaszolni.

Úgy 12–15 perc telhetett el… Aztán a zene elhalkult, és egy nő szólalt meg mély hangon, csábítóan.

– Helló, szép fiú, itt Nicole – ejtette ki lágyan a szavakat, amelyek selymesen töltötték be az étert. – Mi a vágyad, kedves?

A fiú úgy érezte, hogy a szoba falai szűkebbre zárultak körülötte. Szívverése egy pillanatra kihagyott, majd vadul zakatolni kezdett. A keze erősebben szorította a kagylót.

– Hogyan szeretnéd csinálni? Szeretnél valami igazán izgalmasat hallani? – a szavak lassan, érzékien hangzottak a kagylóból. – Itt minden lehetséges… Tarts velem, és felfedezheted a legbelsőbb vágyaid, amikről talán még nem is álmodtál.

A nő folytatta:

– Olyan dolgokat szeretnél hallani, amikről eddig nem mertél beszélni. Szavakat, amelyek gyengéden simogatják a gondolataid… vagy valami merészebbet? Itt nincsenek határok, kedves. Csak mondd ki, és valóra válik.

A vonal némasága feszültséggel telt meg. Dani egy pillanatra leblokkolt. A mondatok zűrzavart keltettek benne, szokatlanul zúgtak a fejében. Egy reflexszerű, ösztönös udvariasság vezérelte válaszát, amely hirtelen kiszakadt belőle.

– Csókolom – nyögte ki halkan, szinte alig hallhatóan.

A vonal túlsó végén pillanatnyi szünet támadt. Majd recsegés hallatszott, és ismét Nicole szólt bele. Tónusa megváltozott, a csábítóról higgadtra, szinte szigorúra váltott.

– Hogy is van ez, úrfi? – kérdezte, szavai most nem simogattak. – Még nem vagy felnőtt, igaz? Nem hiszem, hogy itt lenne a helyed.

A fiú megszeppenve, némán hallgatta, ahogy a hölgy dorgálta. Hangjában nem volt se csábítás, se misztikum, se titok. Csak egy határozott, kimért figyelmeztetés.

– Te még gyerek vagy – folytatta. – Neked az osztálytársnőidnek kell udvarolnod, mi a bácsik kedvében szeretnénk járni!

Tónusa most már elutasító és távoli volt. Dani mozdulatlan maradt, a telefon kagylója melegedett a tenyerében. Ösztönösen letette. Egy pillanatig némán ült, egy izzadságcsepp lassan legördült a homlokán.

Reflexszerűen becsapta a magazint, visszanyomta a fiókba, a papírok alá. A gyomra görcsbe rándult, bűntudatot érzett. Ivott egy nagy pohár vizet, majd leült az íróasztalához, kinyitotta a füzeteket, és megpróbált a házi feladatra koncentrálni. Az egyenletek és történelmi évszámok valamiféle kapaszkodót jelentettek.

Napok teltek az ominózus telefonhívás óta. A fiú élete visszatért a megszokott kerékvágásba, a szőke lány képe fokozatosan halványult az emlékezetében. Iskolás csínyek és nevetések töltötték ki a napjait.

Egy délután, hazaérve, a konyhaasztalon egy papírlap tűnt fel: telefonszámla, a végösszeg jóval magasabb a megszokottnál. Két hívott szám volt bekarikázva.