Szöllősi Mátyás: Idős asszony portréja Ugronpatakán 2021 júniusában
No items found.

Vannak vidékek, még vannak (Szöllősi Mátyás gyimesi fotósorozatáról)

XXXIV. ÉVFOLYAM 2023. 5. (859.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
Szöllősi Mátyás: Idős asszony portréja Ugronpatakán 2021 júniusában

Irodalom és fotográfia párbeszéde nem idegen magyar alkotóművészek körében, ahogy azt olyan kortárs írók esetében is megfigyelhettük, mint Bartis Attila vagy Nádas Péter. Figyelemre méltó azonban, ha nem csupán két egymástól eltérő művészeti ágban debütál egy alkotó, hanem jelenléte folyamatos mindkettőben: rendszeres publikációk, önálló szépirodalmi kötetek, egyre bővülő fotórepertórium formájában. Rengeteg helyszíni riportja és dokumentarista portrésorozata közül jelen lapszámban Szöllősi Mátyás Gyimesekben készült fotóanyagának egy töredékével ismerkedhet meg az olvasó.

Szöllősi Mátyás próza- és drámaíró, költő, szerkesztő, továbbá autodidakta fotográfus, szabadfoglalkozású fotóriporter. Első szépirodalmi publikációi az ezredforduló után néhány évvel jelentek meg, később Mozgó Világ-nívódíjjal tüntették ki. Fényképeit több ízben díjazták a Brassaï sajtófotó-pályázaton, 2023 telén a 41. Magyar Sajtófotó Pályázat kétszeres díjazottja volt Kárpátalján készült munkáival. Mindezek mellett irodalmi pályája sem elhanyagolható vagy visszhangtalan: a Humans of New York-fotóblog nyomán készült Budapest Katalógus című fotó-interjú-albuma mellett eddig hat önálló szépirodalmi kötet szerzője. Váltóáram című elbeszéléskötetéért 2017-ben a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár díjazásában részesült, művei angol, horvát, német és szerb nyelven is olvashatók. 2019-től a Magyar Művészeti Akadémia film- és fotóművészet szekciójának ösztöndíjasa, ennek keretében készült többek közt gyimesi fotósorozata is.

Nem előzménytelenek erdélyi látogatásai: magánszemélyként a kilencvenes évek végétől kezdődően rendszeresen járt Sóvidékre egészségügyi okokból, később házat vásárolt Parajdon. Legújabb, Szabad című kötetének több versét ott írta meg a 2010-es években – ezt a kötődést a végül 2022-ben napvilágot látott kötete is jelzi, a borítóján található fotó ugyanis Gyimesközéplokon készült (Gyimesközéploki tájkép). Gyimesi fotósorozatának előzménye egy baskíriai dokumentarista szociofotó-­sorozat volt, amelynek megvalósításához a koronavírus-járvány korlátozásai miatt könnyebben megközelíthető helyszínt kellett választania. A sorozat célja nem csupán az idősebb generáció élettapasztalatának és -szemléletének vizuális megjelenítése volt, hanem a fotóalanyok életterének részletgazdag bemutatása, amely „egyre inkább eltűnőben vagy átalakulóban van”,1 ahogy az erdélyi falvak házait is gyors léptékben bontják le és alakítják át.

A fegyelmezett képalkotás határozott művészetszemléletről árulkodik. Letisztult kompozícióiban fontos a fotóalanyok elsődleges élettere, a gyenge fénnyel megvilágított szobák számunkra oly ismerős bútorzata; megrogyott faliszőnyegek, családi fotók, keresztek vagy szentképek átláthatatlan rendje (ahogy azt A 80 éves özvegy András gyimesfelsőloki házának konyhájában 2022 nyarán vagy A 70 éves, mozgáskorlátozott Miklós bácsi hidegségi otthonában című fotókon is láthatjuk). Hasonlóan fontos a környező vidék bemutatása, a mezőgazdasági munka színterei és eszközei, a település fölé magasodó havasok és a hazavezető út harmóniája (Látkép Borospatakán; Hazafelé Gyimesfelsőlokon). A fotók látványvilágát visszafogott, neutrális tónus és erős kontrasztosság jellemzi, így részleteiben gazdagon megfigyelhetőek az arcok legparányibb barázdái, rezdülései, gesztusai.

Amit a kép elmond, azt a címleírások illusztrálják: ezekből elsődlegesen a fotókon szereplő személyek életkora, családi-egészségi állapota vagy foglalkozása derül ki, ugyanakkor a fotográfus és a falubéliek viszonyáról is árulkodnak. A felvételek erős komponáltságuk ellenére sem patetikusak vagy eufemisztikusak: természetes kíváncsisággal és mélyről fakadó megérteni vágyással örökítik meg a mindennapok egy-egy kimerevített életképét. Valósághű korlenyomatai a még fennmaradó rurális közösségeknek, amelyek lassan csupán archívumok és elbeszélések, valamint a jelenlegihez hasonló dokumentáció tárgyaiként maradnak meg az utókornak. Szöllősi Mátyás fényképein elidőzve Kányádi Sándor ismétlődő verssorai jutnak eszembe. Vannak vidékek. Még vannak.

 

Jegyzet

1          Magyari Tímea interjúja Szöllősi Mátyással: A Dél-Urálba készült, Erdély lett belőle. Uh.ro, 2022. február 25. https://uh.ro/a-del-uralba-keszult-erdely-lett-belole/ (2023. 03. 10.)

 

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb