Versek

Különös, titkos érdek

Mintha különös, titkos érdek fűzne, hogy vizsgáljuk a tájat,
mintha olcsó csodákat lelnénk földeket kutatva,
angyaltorzók nem pihennek néma kertjeinkben,
csak hamut s törmeléket fúj a déli szél ugatva.
Hamis kutyák most nyomunkban járnak,
és csahos kedvesek vernek el rajtunk téves számadást,
hogy magtalan földbe magunk ezerszer szórtuk,
s rügyek ha fakadtak, mi sárga körmünkkel csíptük le
a halványzöld, égi áldást.
Furcsa terveinktől holnapot remélve, dülöngélő, szeszszagú jövőt,
elmerülünk másod-képeinkbe,
s a Kik vagyunk? kérdésre segítségül hívjuk a párás múltidőt.
Mintha különös, titkos érdek fűzne, hogy mindig a több
legyen kevés,
s a halált szagoljuk, mikor bajunk csak gyermekágyi
hőemelkedés.

A kékvérű sisere nem osztódik csak torzul,
az elszánt csőcselék még szabad lábakon,
s mi éhezünk, te büszke, jóllakatott újkor;
átlépünk egy árkot, s már újba gázolunk.

Ellentétek

Borivó csak borivók közt érzi jól magát,
de engem nem köt e pince-jog.
Ha részeg fattyú sírja ős baját,
érte csak álszívem sajog.

Kövek között minden kő kemény,
de én, kavics, nézd, mégis porladok.
Ha szikla mondja, mi a hős erény,
én, omló jég, unottan olvadok.

A fű zöldjében minden más színes,
de én, mocsok, fertőzök tovább.
Szürkeségem pont olyan rideg,
mint lantokba égett angol balladák.

Verselők közt a dalnok érzi jól magát,
de nem köt engem a líra-jog.
Csapoljátok le a szép szavak tavát,
s lássátok: a fenéken úgyis csak én vagyok.

Ének a fürdőről

Az asszony egy fürdőt épített,
vízzel teli fürdőt,
fürdőt épített az asszony,
jaj, azok a balkán arcok, azok a rongyok,
kendők, terítők és halotti leplek,
azok a fürdők, azok a csendes táncok,
micsoda népek, te jó Isten, micsoda ráncok!

Isszuk, csak isszuk, a szamártejet isszuk,
fejjük a kancát, a kancatejet isszuk,
fegyverünk a napon izzik,
a tárban három golyó ha akad,
de annyian vagyunk mi még, ellenségei egymásnak itt!
Az asszony egy fürdőt épített,
vízzel teli fürdőt, meg akarta mosni,
meg akarta mosni a fele világot,
de hiába fogott neki százszor is az asszony,
mindig a mocskosabb fele hiányzott.

Isszuk a szamártejet, isszuk,
a kancatejet, isszuk,
a fürdőben is isszuk,
a piacon is isszuk,
mocskos levekben fürdőzünk és isszuk,
az elfojtás vizével vegyítünk tejet, pálinkát,
kimért bort, vért, verítéket, ezeket isszuk,
a fürdőkben is, a hivatalok csempézett termeiben is,
ezt isszuk a sötét templomainkban,
míg fegyvereink a napon izzanak,
csak amíg a cső újra kitágul.

Az asszony egy fürdőt épített,
vízzel teli fürdőt, ezt építette az asszony,
ott bárki feküdhetett a szamártejjel teli,
harminchat fokon tartott kádban,
úgy nyúlhatott el bárki, olyan békésen fekhetett,
ahogy egyetlen fürdőben sem,
ahogy sehol máshol, csak Srebrenicában.

Lovassy Cseh Tamás

1992-ben született Nagyváradon. 2014-ben fejezte be tanulmányait a BBTE Színház és Televízió Karán, a színháztudomány szakon.