Versek

Szentes Zágon: Space Pirate

Magányos katona

(Ein einsamer Soldat)

Száz év után, Georg Trakl emlékezetére

Magányos katona a szív,

szétfeslett egyenruhában;

a bajtársak az árokban

fekve maradtak, a füst és

a mérges gáz elillant, az elnyert területeket

elpusztították.

A parádék ideje messze már,

az ellenség az idő: orvgyilkos,

senki sem láthatja.

Magányos katona a szív,

a lehető legmagányosabb. Miután

minden csatát megnyertek, és

a háború régen lejárt,

még mindig bátran harcol tovább.

A zsebóra

(Die Taschenuhr)

Takarításkor a padláson kezembe kerül

egy zsebóra, GRE. ROSKOPF: ez áll rajta,

alatta pedig a P A T E N T felirat;

filigrán óramutatók, amelyek egykor egy

apró

gőzmozdony füstcsóváját járták körbe.

A családi asztalnál mesélt dolgok jutnak

eszembe:

nagyapának, aki hosszú éveken át

tanár volt, és prédikátor

a gyülekezetben, akit egyaránt becsültek és

féltek, neki volt ilyen órája: ez

szabta meg napjai ütemét, és úgy hírlett,

a hirtelen harag ritka pillanataiban

a tyúkok után dobta, ha engedetlenek voltak.

Most itt volt az óra a bal kezemben,

és ketyegni

kezdett; a hátsó fedelét könnyedén ki lehetett

nyitni, a zsanérja, amelynek tartania

kellett volna,

megsérült: a fedél mögött a billegő,

amely most,

a csend évtizedei után, ismét ide-oda leng,

megszünteti a köztünk lévő távolságot,

és arra a felismerésre kényszerít, hogy ezen

a nyughatatlanságon kívül semmi sem

választ el minket.

A követő és a követett

(Verfolgte verfolgen Verfolger)

Amikor tegnap kiléptem a házból,

ott feküdt előttem.

Mindjárt gyanússá vált. Megkerültem,

ekkor feltápászkodott, és bal oldalamon

felugrott a falra; a tetők fölött

a nap utánunk lopakodott,

különben senki sem követett. Hosszúra

nyúlt, a cipőm orrára hullt, szétfolyt.

Nevetve, gúnyosan – úgy tűnt nekem –

az utcasarkon elém toppan hirtelen, rám veti

magát, a bőröm alá bújik.

De nem engedek; amikor az orgonafa alatt

állok, lerázom őt, és üldözőbe

veszem, mihelyt feltűnő észrevétlenséggel

terpeszkedik a kövezeten. Bizonyára azt

hiszi, hasznára lesz a hitvány mimikri.

A körvonalára tapadok, elnyelem

kapkodó lélegzetét. És amikor

csúfondárosan orrot mutat,

egyszerre kilélegzem őt:

vetett árnyékomat.

Variációk egy köpönyegre

(Variation über einen Mantel)

A csend köpönyege, a sötétségben

szétterítve, a kétely védelmező

köpönyege, a megfékezett nyelv;

Gogol beszédes köpönyege, az ágak

árnya odakint; mindannyian

ebben az öreg, régóta omladozó

házban kísértenek. – „Hogy vagy, öreg ház?”

Mentségül hozom fel a zárt,

árulkodó köpönyeget.

Körülveszem vele a sötétséget.

A nyelv megfékez engem, a szavak legelnek,

csupa idegenszerű állat, a kételyeim.

Ágak kísértik az árnyékomat:

a köpönyeg lehull. A csend megtör engem.

Hanyatt-homlok

(Hals über Kopf)

írok, mert vers ötlik

eszembe; és a valóság váratlanul

másnak bizonyul, mint ami:

aszott teve, amelynek,

– hogy ernyedt púpját feltöltsem –

megrendülve nyújtok vizet.

A vers

(Das Gedicht)

izgalmasabb egy kriminél

és tekervényesebb egy labirintusnál:

senki sem tudja, mi lesz a kimenetele.

A forrás

(Die Quelle)

Ruxandra O., alias I.M. Sursa Roberta emlékezetére

Szívesen beugrott hozzám, rendszertelen

időközökben,

könyveket kölcsönzött, folyékonyan beszélt

két idegen

nyelven. És tudta: korábbi bizalmasaim

mindig meghallgatásra találnak nálam.

Nem sejtettem, hogy én még inkább

meghallgatásra találtam.

Divatosan öltözködött, elegánsan mozgott;

valami azonban visszatartott attól, hogy

közelebbi kapcsolatot létesítsek vele,

lendülettel

átugorjam az utolsó akadályt.

Ma azt hiszem, „Roberta” készségesen

engedte volna. És ezzel alapot

szolgáltatott volna egy további dossziéra.

Füstjel

(Rauchzeichen)

Helmut Schmidt utolsó cigarettájának dedikálva

A képviselőházban tartott egy perces

néma csend alatt

néhány képviselőn egyértelműen látszott,

türtőztetniük kell magukat,

hogy megőrizzék azt.

Amikor ezt követően elől,

majd hátul is újra megindult a fecsegés,

mindjárt világossá vált,

hogy jobb lenne, ha egy órás néma csendről

beszélnének.

Tájékozódási képesség

(Orientierungssinn)

Jól eligazodtam az autópályákon,

csodásan eligazodtam

a világ összes fényűző utcáján, sugárútján

és körútján, sohasem

vesztettem el a tájékozódást keleten &

nyugaton; a felhajtókat

és lehajtókat is jól ismerem,

szolgálatomra állnak.

Mégsem tudom szinte soha,

hol vagyok; föld és hal szaga,

derült szem-villámlások, talmi alakok,

rejtett templomtornyok

megtévesztő hangja, hátsó udvarokból

hallatszó kiáltások, valamennyien

megfosztottak az iránytűmtől.

A mellékutcák vettek birtokukba.

BENŐ ESZTER fordításai

‍