Lüktet bennem egy verssor: feloldódni a tájban. Fogalmam sincs, hol olvashattam, talán Tolnai Ottónál, talán másnál, de az is lehet, hogy csak a fejemben létezik
meséket ró ábrák nyelvén, / kacskaringókat sikerít / bőr redőibe, / pecsétet nyom / szemhéjak árkusára
Adósok volnánk a derűvel és a boldogsággal? Ahogy a nőit, úgy a derűt és a boldogságot is hajlamosak vagyunk félvállról venni, valami elfelejtett vagy meghaladott (ősi?) dolognak tekinteni.