.svg)
Charlie Parker tudja, hogy heroinfüggő, de nem szeret erről beszélni. Nem azért, mert szégyelli, szégyellné, ha szégyellné.
Megdermedt a város, megállt. Az utca üres, semmi mozgás. Sárga szoknya lebben fel egy pillanatra, majd eltűnik a sarkon.
Tomboló nyár volt, július közepe – igen, így szokták mondani, szólt közbe Villax Karolina...
El a templom mellett, végig a főutcán, aztán jobbra, a kertes házak és az erdő között, utána balra, át a mezőn.
Tekerés a hajnali félhomályban: az ember érzi, hogy él. Az izmok ütemes feszülése és lazulása. A csípős menetszél. A túl hideg izzadás.
Amikor Lilian Harvey először járt a tánckarral Budapesten, rögtön beleszeretett a vidékbe.
