.svg)
Baba Bojka, a dédanyám baromfit kopaszt az itt-ott behorpadt, zöld bádogtálban. A kakasfej cövekre van tűzve, mint egy kereszténység előtti rituálén.
Lelkesítő, varázslatosan szép idő. Egész nap. Bár nem indult túl vidáman: kelés hajnalban, hiszen reggel 8-ra a gimnáziumba (líceumba) kellett érnem.
Mintha egy tajtrészeg medvét felejtettem volna a lakásomban: a zárat fejszével verték szét, a keret körül hajszálrepedés a falon, a zár lógott…
Ma reggel is szakadt. Mi van itt? Úgy ömlött, hogy a kertvégébeni kocsmában le kellett csuknom a gépet, mert pár perc alatt vizes lett a billentyűzet, pedig ernyő alatt van az asztal.
Reggel munkásokra ébredtünk a Teleki Ház vendéglakásában, a csatornát cserélték. Illéssel ki kellett mennem megmutatni neki, milyen ügyes a „bátá”, aki felmászott a tetőre.
Reggel arra ébredtem, hogy ott ül az ágyban, ott mellettem, felhúzott lábakkal, csendben, az orrát piszkálva.
