.svg)
Na, majd itt! Ezekkel a szavakkal nyitott be a vidéki barackos végében megbúvó kerti lakba.
A kerítésnél állok. Fehér. Mint az utcára hajló cseresznyefa millió virága.
E. simogató tündér volt, de ez nem segített, ő is az volt, két másokat kielégítő lény simán álomba nyomja a másikat, csak a reggel nehéz, a kávé vagy tea akadozó kérdése után a hulla csönd.
Göcsejben, a nagyszüleinél ismerte és szerette meg Rózsás János az íriszt.
Történt vala egyszer, hogy jeles népek gyűltek összve János atyánkfia házánál, ahajt a Gordontető árnyékában, a temető alján s még aljafelé, a pitvaros háza tornácán, egyelőre.
