.svg)
A teljességből kiválva / és boldogulni, ahogy lehet, / fölkészült lenni már másnap, – / születésnek nevezitek, / én meghívásnak.
könnyeim tavában / fáztatja gyenge lábát / a nyár / őszülő szőrén szálán / felszalad tekintetem
piros labda a szív: / lányok dobigálják, majd / elveszítik. / fiúk találják meg. / belerúgnak.
Fiam, ülj le, beszélgessünk. Itt van neked minden, / ha nem büdös a trágya.
Mentek egymás mellett, de nem fogjátok egymás kezét, mert a barátod szerint az egy temetőben már sok lenne.
Egy éve is azt írtam az őszről, hogy másmilyen. / Hogy hiába ropog. Meg a köd.
