Gyönyörű apokalipszis (Versek)

Űrbor

‍

Cipelte ki a nagy huszonötliteres

boroskorsót cipelte ki a kamrából

cipelte ki szuszogva mit akarsz

hova viszed ne menjen el az eszed

mit akarsz vele csinálni kérdezte

az anyja a felesége mi jár az eszedbe

mit akarsz csinálni hova viszed nehogy

megbolondulj itt nekünk elmenjen a

szép eszed de ő csak cipelte kifelé

ki a kamrából át a konyhán tedd le

tedd le mondta az anyja hagyj békét

neki elment-e az eszed de ő rájuk

sem hederített cipelte kifelé

szuszogva át a konyhán ki az ajtón

amikor elébe álltak megint hogy

megbolondultál hova viszed igen

mondta elment a szép eszem igen

szuszogta megbolondultam kibaszom

ezt a kurva bort kibaszom oda az udvar

közepibe hogy ne egye többet senki

sem az agyamat hogy békén hagyjanak

hogy ne legyen nekem se nektek se

többé hogy ne rágják többé le a húst

rólam le fogok sétálni le fogok

menni vele a földről a golyóbisról

csak hogy ne egyétek tovább ne

rágjátok tovább és bébaszom oda

az űrbe a kurva űrbe szétbaszom

oda a csillagok közi hadd igyanak

ők is hadd basszanak bé ők is

s minden kurva kibaszott mindenki

basszon bé a borból az enyémből

és bolonduljon meg mint én a sok

feketeribizlibortól s bolonduljon

meg és vigye ki a korsóját oda

hova az űrbe a csillagok közi…

‍

Barométer

‍

A rokonok hozták Pestről jött

ki a nő (lány) jött ki a férfi (fiú)

a színes puhafa házikóból

mikor melyik mutatták az

időt akkor ott hogy esős lesz

vagy szép napsütéses lesz az

idő szépen nézett ki a

középső szoba fölött jól

mutatott leginkább azért

tartották mert nem honi

volt rossz minőségű

itteni hanem onnan

jött onnan hozták a

nagybácsi nagynéni

amikor időnként vissza-

jöttek a szülőházba

a szülőfaluba nem lehet

azért ez után menni állapította

meg valamelyik később

mert összevissza jártak

a nő és a férfi a fiú és a lány

volt olyan is amikor esőre

jött ki az egyik de szépen

sütött a nap vagy fordítva

igen úgy kellett nézni

pont fordítva ha jó időre

fordult ki akkor biztosan

elromlott az idő de volt

olyan is hogy semmit sem

mutatott egyik sem jött ki

ez a mi időnk mondták

akkor a házban a

nyárikonyhában ez a

semmi ez a nem is

valamilyen hanem

semmilyen se rossz se

jó se napsütés se eső

se dörgés se villámlás

az ilyen semmilyen idő

hatvanas hetvenes

nyolcvanas vagy még

korábbi vagy még azutáni idő…

‍

Rózsakert

‍

De hogy mekkora

rózsakertje volt istenem

mennyi rózsa az udvaron

csak neki nem kellett rózsa

ő a sifont kérte nem is azt

a szekrényt a sifonért ahogy

ő mondta bár nem az volt

azt kérte lehet vagy ezeréves

simogatta a nagyanyjáé

volt és ő is kapta valahonnan

valakitől ő is a nagyanyjától

lehet vagy ezeréves és igen

pont ez az ezeréves sifon

szekrény kellett neki neked

adom mondta amikor meg-

halok tiéd lesz ez az ezeréves

szekrény sifonér senki

másé nagyanyámé anyámé

volt a kezük szennye ott

barnállik rajta és a por is

a por ami onnan szitál

rá mindenre például

ezekre a rózsákra is

ha nem illatoznának

itt nekem ez a por kell

érted ez a por belülről

kell nekem mindig

amikor nyitom őket a

rózsákat is egyenként

nyitogatom minden reggel

ők szólnak át onnan

honnan onnan honnan

valahonnan én sem tudom

amikor meghalok neked

adom a tiéd lesz és én is

e porral együtt lerakódva

fűre fára virágra sifonérra

rózsaágra

‍