Néhány öreg az Ipoly mellékén tudna még beszélni a szív mátrájáról, amely kifejezés
odavág egyszer téged is a végső katasztrófák lánca abszurd lesz majd és dúlt
A halálom utáni estén Hasonmásaim iszogatnak Az üres székeket elteszik láb alól
Hogy akarsz meghalni? – kérdeztem magamtól, és reszketni kezdtem, mert sehogyan sem.