jártunk békével valamelyik felnőtt kezén csüngve a nagy kissé érdesebb, a puhább melegebb a miénk mindig kicsi és fázós, királyi többesünk ellenére mentünk át egyik karácsonyból a másikba
Valamit írni, amit nem súgott meg az ördög év közben. Figyelni két démoni dobpergésre két isteni akkord között.
Már nincsenek postások, sánták a félszárnyú galambok. A gondolatok vége leggyakrabban a feledés, csak egyetlenegyszer más.
Benne semmi zöld és semmi tengerkék. Gomolygó hamu a délkeleti széllel. Mint napfogyatkozáskor, sötét felét a Holdnak. Nyolc méter vastagon ezerötszáz évig.
Földi pásztorra nincsen már szüksége. Elköltözött a kopott lakás éke. Ahol megismert, ahol megismertem: örök álmát alussza kinn a kertben.