.svg)
Egy négyezer éve kiégett ősi gesztusból A hamu susogása a tűz hunyt emléke a mésztetoválások felett
Többé nem írok már a gregorián naptár peremére kettőződik a tél kettőződik a fény fejemben a borostyánszínű fáról szarvak hullanak
az életnek nincs formája új tájakat építek magamba legyen hova elmenekülni a hangos visszhang elől
Talán lecsókolhatnád rólam most még a pusztulást. Köröttünk a föld leülepedett égi pernye, benne itt-ott még parázsbimbók izzanak.
van ez így már hogy csak a hold odafönt fehér ködben mélyen ő puszta űrben csatangolt bemindenezve át az éjen
