Ez az egy gyerekkoruk van. És annak ez a világa. A szupermarket előtt gazdájukra várakozó kutyák.
Ma csak egy embert hoztak be lekötözve, életfélelmem van, mormolta félhangosan
a villanykörték megfontolt használatára kért, gyors kijelentésekre, mert szobáját egy kiszámíthatatlan állat is lakja.
Hogy a halálra is emiatt gondolok-e egyre többet, vagy a halál miatt rád: ennek eldöntését meghagyom a képzeletbeli pszichológusomnak.
Cukrászda. Elfelejtették kikerülni. A gyermek arca felragyog, kismotorján a kültéri fagylaltpulthoz száguld.
selyemtisztákká leszünk, mint az almavirágok, de közel sem olyan tökéletesek.