Alighanem az egyik első voltam Magyarországon, aki olvashatta a Kő hull...-t.
Ha látok olykor kifeszített kötelet haragos folyó fölött, kedvem támad átkúszni rajta, és közben mindig rád gondolok, Pistabátyám.
Nincsenek kellemes emlékeim elemista koromból.
könnyeim tavában / fáztatja gyenge lábát / a nyár / őszülő szőrén szálán / felszalad tekintetem
Egy idős házaspár beszélget / az öregotthon teraszán. / Nagyon meghitt, nagyon kedves, / szinte egyenesen magasztos / a jelenet.
És Sziszifusznak MÉGIS sikerült / a behemót-nagy követ / a meredek hegyoldalon / a csúcsra felgörgetnie.